Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Könyvismertetés

Az olvasónak üdvöt! Szegényes irodalmi viszonyaink között valóságos eseménynek mondható, hogy a Theologiai Szaklap, mint tudományos folyóirat, immár hat évfolyamon átküzdötte magát. Jele és bizonysága ez annak, hogy hivatási tölt be, szükséget pótol, s hogy iránya és szelleme egészben véve helyes. Hogy gyarlóságaink is vannak, azt mi tudjuk legjobban, kik a szerkesztés nehéz munkáját végezzük. Ez a nehézség az oka, hogy a 8. évfolyamtól kezdve a szerkesztőségben változás történik. Mióta a főváros evang. magyar egyházának lelkészi állását elfoglaltam, nincs meg többé az a zavartalan békességem, a mely nélkül ilyen tudományos folyóiratot kellőképen vezetni lehetetlenség. Sokkal jobban szeretem folyóiratunkat, mint hogy reá ebből a most már változtathatatlan körülményből kárt engedjek háramlani. Ezért a felelős szerkesztő egész munkakörét átruházom fiatal erőink egyik legértékesebb tagjára Prohle Károly soproni theol. akad. tanárra, a ki mellett azonban a folyóirat alapitóinak és tulajdonosainak kívánságára a főszerkesztőséget továbbra is megtartom. A Theologiai Szaklap iránya jövőben sem változik. Ezután is a szorosan tudományos kutatás ösvényén mozog. Semmiféle irány vagy iskola szolgálatába nem szegődik, semmiféle felekezeti érdek nem vezeti, hanem egyedül az elfogulatlan tudományos munkálkodás tere marad. Amennyire a viszonyok és munkatársaink szives