Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Könyvismertetés

Könyvismertetés. 321 egyező módon, — de abban valamennyi evangeliom és valamennyi apostoli irat egyezik, hogy Jézust öröktől fogva Isten fiának, Isten által küldött megváltónak mondja s ennek elfogadását és vallását tette a keresztyénséghez való tartozás egyik feltételévé. Ez pl. már olyan dogma, a melyet a ker. egyházak mindenike igazságnak követel tekinteni mindazoktól, akik kebelébe tartoznak. De a Jézus testi származása mikéntjét se nem feszegeti, se az üdvösség döntő tényezőjévé nem teszi, a mit az is bizonyít, hogy a Jézus puszta emberségét valló ker. egyházakat is a Krisztus egyházainak, a Krisztust megváltónak valló hivek egyháza kiegészítő részeinek tekintjük. Sokat foglalkoznak a keresztyénség lényegének kérdésével. Voltaképen Sztehlo se akar mást, mint ennek a kérdésnek a megközelítését. Néhol fel is tűnik munkájában a megközelítéshez vezető út ösvénye. A mikor pl. azt mondja, hogy ő a modernisták irataiban nem találja meg a jézusi vallásnak, a protestáns, az evangeliomi vallásnak az értékes szempontjait „hogy az ember igazolását nem külső cselekedetektől, nem a papi rend közvetítésétől" kell függővé tenni, hanem „attól, hogy az ember Istenét önmagában megtalálja és életét az istenfélelemtől áthatolt kegyességtől eltelve ennek megfelelően rendezze be. A Gottesfurcht és Gottestrost töltse el és vezérelje az embert, és ha megtalálta magában Istenét, minden bajjal és minden veszéllyel bátran meg fog küzdeni." „Ezt az Istenben való feltétlen megnyugvást, ezt az igazi kegyességet, Jézus evangeliomának tanítását keresi és nem tudja megtalálni se a modernismusban, se a katholicismusban azért, mert az előbbi az ésszel operál, csak kritizál és rombol, ledönti a korhadt épületet a nélkül, hogy újat építene helyébe és az evangeliom forrásait kíméletlenül támadva veszélyezteti magát az evangeliomot, — a katholicismusban pedig azért nem, mert külsőségeiben elhomályosult a tiszta evangeliom és az ember és Istene közé helyezte a sok közvetítőt és ezzel annyira eltávolította az embert Istentől, hogy az igazi vallásosság helyett a vallás iránti teljes közöny uralkodik a nagy többségen." — Ez igazán éles megfigyelésre valló kijelentések után szinte megdöbbent a hirtelen átmenet: „Jézus tiszta evangeliomát, mely egyrészt a dogmák által elhomályosítva és elnyomva, másrészt a materialistikus bölcsészet által alapjában megtámadva van, a Protestantismus van hivatva megvédeni. Nem a dogmás Protestantismus, a mely voltaképen nem más, mint katholicismus, hanem az a protestantismus, mely a tudománnyal haladva Jézus evangeliomát fel nem adta." Itt már csakugyan azt kérdezi az ember, hát mióta nem engedi meg a protestantismus a szabad kutatást. „Mióta nem halad a tudománnyal? Hiszen a vallás és a hit terén sem tiltja az egyéni vélemények szabad nyilvánítását! Avagy azt tartják