Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: Az egyháztörténelmi tudomány ujabb haladása

Az egyliáztörtónelmi tudomány ujabb haladása. 29 A fejlődés útján egy állomást képezett a Calvin-féle alakzat is, melyet azonban az ő csekélyebb lelkülete már a végsőnek akart tekintetni, pedig nem volt több, mint közvetítője a Luther-féle conservativabb ós a tőle hamar eltávolodott Zwingli-fóle radicalisabb iránynak. A közvetítő irányok, mint az ellentétek kibékülései, mindig népszerűek szoktak lenni és ebben keresendő a fő oka annak, hogy bár módosított alakban, annyira elterjedt a Calvin iránya, nemcsak saját hatása alatt, hanem még e közvetítésében egyetértő társának, Melanchtonnak az útján is. Mint a közvetítők általában, Calvin sem volt teremtő lélek, alkotó tehetség. Csupán eklektikus. Rendszerének jellemző sajátságai mind máshonnan vannak kölcsönözve: praedestinatió-tana Augustinustól, illetőleg Pál apostoltól, úrvacsora! tana Durandus Vilmostól és Wessel Jánostól, presbyteri egyházkormányzata Bucertől, illetőleg a straszburgi egyháztól, szertartási radicalismusa pedig Zwinglitől. Mindez természetszerűleg rovására esik nagyságának, de még hátrányosabb befolyást gyakorol a pártatlan történetírás ítéletére egyházi fegyelmének hirhedt eredménye: a genfi rémuralom. Egyáltalában nem ellenségeinek rágalma hanem hiteles adatok nyomán protestáns történetíróktól is elfogadott tény, hogy szörnyű kegyetlenségek egész sorában nyilatkozott meg Calvinnak a legvadabb türelmetlenséggé fajult erkölcsi szigora. És ezt már ma hiába mentegetnők a korszellemmel, mert hiszen ugyanabban a korszellemben ólt Melanchton is, ugyanabban ólt Zwingli is, ugyanabban maga Luther is ós még igen-igen sokan, akiknek omlókén nem ejtett foltot egyetlen ellenfelök kivégzésének értelmi szerzősége sem. Ugyancsak a reformáció történetére vonatkozó nagyarányú búvárlatok változtattak bizonyos tekintetben a Luther és Zwingli munkálkodása közti viszony felfogásán. Ma már túlhaladott álláspont, hogy Zwingli hamarabb lépett volna fel reformátorként Luthernél. Erasmusi szellemben igenis kifejezést adogatott hosszabb időn át a maga humanista — biblikus meggyőződésének, mint annyi más, de csak a Luther iratainak hatása alatt fejlődött ki a határozott reformáció bajnokává. Szabadabb szelleme ós következetesebb gondolkozása pár óv alatt aztán tovább vitte a lutheri álláspontnál úgy az úrvacsorája tana, mint a szertartások egyszerűsítése tekintetében, amelyek felől nagyjában egyetértett az eddig túlságosan kárhoztatott, de mostanában több tekintetben tisztázott Karlstadttal. Ujabban, a Zwingli hatásának tanulmányozása közben fordúlt némi figyelem arra az érdekes körülményre is, hogy Magyarországon kivfll Koleti-Frizország volt az egyetlen, mely az egy vidéken tömörült svájci és