Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
A Miatyánk kérdéséhez
300 Rafi'ay Sándor. a hét részletből álló Máté-féle szöveget kell eredetinek tartanunk. Azt is kimutatja, hogy az u-testamentomban hol találjuk meg azokat a helyeket, amelyekre Jézus gondolt, mikor imádságát közölte. Ezékiel 36. részében olvassuk ezeket a helyeket. ÍA név megszenteléséről a 23. v. szól, az ország eljöveteléről a 24. v. az akarat érvényesüléséről a 27. v. a kenyérről a 30. v. a megbocsátásról a 31. v., a kísértésről és a gonosztól való szabadításról a 25. és 26. v.g Sajnos, hogy a Syrsin codexnek éppen az a lapja hiányzik, a melyen a Miatyánk volt. De ha a meglévő töredékből következtetést szabad vonnunk, azt kell mondanunk, hogy szó szerint egyezett a mai görög^Mátéval. Nevezetesen így kezdődik: Mi atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön Ε töredék kétségtelenül bizonyítja, hogy a Marcion-fóle beszúrás a tisztító szentlélek kéréséről, nem szakította szét az első és a második kérést. Mátét igazolja a Syrcrt codex is, mely pár kisebb változástól eltekintve, teljesen egyezik a mai szöveggel. Klein kortörténeti alapon azt vitatja, hogy a tisztító szentlélekért való könyörgés még a Keresztelő munkájával függ össze, nem is Jézustól való, bár nem lehetetlen, hogy működése kezdetén ő is felsóhajtott néha ezért a tisztító szentlólekért. Ezért aztán néhol a Miatyánkba is belekerült, de a hol az eredeti traditiót őrizgették, mint pl. Máténál, ott ezt a kérést már nem vették bele a Miatyánk szövegébe. De e mellett hivatkozom a Didahéra is, a mit már Alex. Kelemen is ismert. Ebben a Miatyánk teljesen a Máté-féle szöveg szerint olvasható. Minthogy pedig a Didahé minden valószínűség szerint az első ker. káté volt, melyet az alexandriai katehumén iskolában tanítottak, bízvást állithatjuk, hogy a Máté-féle szöveget tekintették mindig a Miatyánk eredeti szövegének. A Lukács-féle szöveg éppen olyan töredékes itt is, mint az u. n. hegyi beszéd többi részleténél. De a mint e részletek alapján nem lehet Máté hegyi beszédét toldott-foldottnak tartani,éppen úgy nem lehet a Miatyánkját se. Ha a Máté-féle szövegben mégis toldásokat keresünk, akkor [szinte magától ;kinálkozik, hogy a 13. verset minősítsük betoldásnak. Mert a 14. v. a 12. v. természetes folytatása. Igen de a Lukács szövege is igazolja a 13. v. első kérését. így hát csak a 2. kérése és a doxologia maradna toldásnak. Különösen pedig a doxologia, a melynek tényleg liturgikus jelleme van. Igen de Klein a zsidó irodalomból adatokra hivatkozik, hogy az imádság doxologiával szokott végződni. S minthogy zsidók kérték a zsidót, hogy tanítsa meg őket egy imádságra, amint János is megtanította a maga tanítványait, csak természetesnek találhatjuk, ha Jézus
