Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Varga Zsigmondtól: Az „Úri imádság” a történeti kutatások világában
Az ,,Uri imádság" a történeti kutatások világában. 293 Lukácsnak a Mátéóval egyező szövegét és abba egy új kérést toldani bele épen az Isten országa helyére? Avagy az Isten országa eljövetelének a kérése lehetett-e botrányos valakinek s ha igen, miért nem próbálta kihúzni azt a Mátééból is. És nem valószinűbb-e az, hogy Lukácsnak a Mátéétól eredetileg eltérő szövegét az Úrtól való származás bizonyítéka kedvéért és istentiszteleti célból a Máté Miatyánk szövegével egyeztették? Minden elfogadható ok, ugy a codexek habozó magatartása, mint az eltérő bizonyságok egyezése, határozottan ez utóbbi mellett szól. De kérdés, hol állott a Lukács eredeti Miatyánk szövegében a Szentlélek eljöveteléért való kérés ? Marcion szerint mindjárt ,,ηάιερ" után, a másik 4 bizonyság szerint az isten országa eljövetele helyén. A kérdést ma már teljes bizonyossággal eldönteni nem lehet, de annyi bizonyos, hogy a Máté által való befolyásolás valamelyiknél már érvényesült. És pedig mivel Marcion Origenes bizonysága szerint (7 ιερί είχης 29—30 c.) az ő imádságában αρτον aov-t olvasott, a mi már a szándékos változtatás jellegét viseli magán, nem lehetetlen, hogy ő még a Lukács eredetijéhez sem tartotta magát szorosan, viszont a többiek is befolyásoltathattak valamely közbeszúrt Máthéi correctura által (talán a άγκχοΰψο stb. kifejezésben). Úgy hogy Harnack például ma már így állítja össze a Lukács uri imádságát, hogy a „ πάτερ" után teszi a lélek kérését ős azután a mindennapi kenyérért való kérést stb. (Sitzungsberichte der königlichen preuss. Akademie 1904. évf 201 lap). Valamint így Blass Fr. is (Evang. sec. Lucám 1897. 51 lap.). Szerény véleményem szerint azonban semmi akadálya sincs a név megszentelés kérésének, mert hogy ez miért nem illenék a következőkhöz (Harnack), azt igazán nehéz megmondani. Az atya név kimondása mintegy szükségszerűen involválja annak a kijelentésót is, hogy ez a név szenteltessék meg mi bennünk és mi közöttünk. Igy állván azonban a dolog a Lukács Miatyánk szövegével, nyilvánvaló, hogy az nem eredeti, azaz a Lukács által közölt formában nem Jézustól való. — Az evangelium késői keletkezése mellett kizárja ezt az a körülmény is, hogy már az őskeresztyénség első köreiben megkezdődött a Máté Miatyánk szövegével való egyeztetése. De hát akkor tán, a Mátéé volna az eredeti ? A mai históriai kritika erre a kérdésre csaknem egyhangúlag tagadóan felel. — A Miatyánk szereztetésének a történetisége Máténál nem eléggé indokolt, az összefüggés, melyben közöltetik, nem találó s általában hiányzik a szereztetés alkalomszerűsége. S viszont ha szilárd lett volna az őskeresztyénségben az a meggyőződés, hogy Máté közli az eredeti szöveget, hogy merte volna Lukács más összefüggésben és más szöveggel közölni azt ós végül, miért nem szól Márk — a régiségénél fogva
