Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: Magyar coccejanusok a 18. században

262 Zoványi Jenő. Volt Vitringának több híve is Magyarországon. Közéjök tartozott az a Vásárhelyi Baba Ferencz is, aki 1716-ban megjelent „Typus theologiae practicae" című művét lefordította magyarra és „Lelki élet, azaz az Ur Jézus Krisztusban igaz hit által beoltatott és őbenne élő embernek lelki állapotjának rövid leírása" c. a. 1722-ben, tehát épen a Vitringa elhalálozásának évében napvilágra is bocsátotta Oderafrankfurtban. Az idevaló egyetemen töltött ugyanis néhány évet és tudtunkkal nem is járt sohasem holland egyetemeken, hogy közvetlenül hallgathatta volna Vitringának az előadásait. Erre a könyvre is tanára: Noltenius János hívta fel a figyelmét,

1) de ha nem értett volna vele egyet, s nem becsülte volna a tartalmát nagyra, bizonyára nem tölti vala idejét a lefordításával. Német, holland és francia nyelveken már kiadták volt előzőleg, s igy illő is volt, hogy a Vitringa szellemi befolyását nagyban érező magyar reformátusok is olvashassák a saját nyelvükön, és ha nem akadt számos, e nemzetbeli hallgatója

2) közt, aki ezt lehetővé tegye, annál nagyobb az érdeme benne ennek a szerencsétlen sorsú ifjúnak. A könyv 88-1-341 nyolcadrétű lapra terjed a fordításban; első része ajánlólevelet, előszavakat, üdvözlő verseket foglal magában, a második pedig maga a mű. Hasonlóképen nem hallgatta Vitringát, s igy szintén nem állott személyes befolyása alatt br. Daniel István, aki élete vége felé, 1750-től fogva világi volta dacára theologiai irodalmi működésre adva magát, annyira megkedvelte a már akkor régen sírjában nyugvó, de műveiben és hatásában — úgy látszik — még mindig élő híres tudósnak a Jelenések könyvéhez irott commentariusát, hogy hozzáférhetőbbe igyekezett tenni erdélyi hitsorsosai számára, s e végett ugyancsak latin nyelven kivonatot készített belőle. A munka eredetileg „Anacrisis apocalypseos Joannis apostoli" címet viselt, ő pedig „Commentarius in apocalypsin S. Joannis" címet adott a maga kiadásának. Még hathatósabban törekedett a Vitringa szellemének terjesztésére Csepregi Turkovics Ferenc kolozsvári tanár, aki mikor 1737-ben átment a theologia tanszókére, a maga theologiai irányának jelzéséül, előadásai vezérfonalául és tanítványai részére tankönyvül, tehát többszörös érdektől vezéreltetve, magyar fordítást rendezett sajtó alá a Vitringa dogmatikai fő művéből, melynek három első kiadása „Aphorismi, quibus fundamenta theologiae comprehenduntur" (1688, 1690, 1695.) címmel jelent meg, a negyedik kiadástól (1702 ) pedig „Doctrina christianae religionis per aphorismos sum') Elűljáró beszéd c. 7. 1. *) Névsorukat közölte Szilády Áron (Révész Figyelmezője 1874. 43 s köv.l.)