Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: Magyar coccejanusok a 18. században

Magyar coccejanusok a 18. században. 261 Fiúnak öröktől fogva nemzotéséről sehol sincs szó a bibliában. Az is szájába volt adva, hogy az ószövetségi szertartások semmiféle typikus mysteriumot nem foglaltak magokban, ami már a józanabb coccejanusok álláspontját tükrözte vissza pártjok egyik csoportjával: a typusok keresésében fáradhatatlan irásmagyarázókkal szemben. Még azt tanította állítólag, hogy a keresztség szentségének körülbelül ugyanaz a lényege, ami az ószövetségi mosakodásoknak, — és aztán olyanforma nyilatkozatot tett volna, hogy fölösleges az Istenhez való könyörgés *). A mindezt részletesen elbeszélő és Apologia czimmel ellátott emlékirat sok példányban terjedt el az érdeklődők között. A buzgó gömöri benefactor: Szentimrei Sámuel teljes hitelt adva az azt szerkesztő Azarinak, egész könyv-számba menő s coccejanus tudósokra is többször hivatkozó értekezéssel mutogatta nagy szörnyülködések közt, hogy minő bűnöket rejtegetnek méhökben a Csécsi állításai.

2) Ellenben Rádai Pál, a magyarországi ref. egyház egyetemes főgondnoka állásához és egyéniségéhez méltó bölcseséggel tárgyalva az intézkedés, illetőleg utasítás-adás végett hozzá terjesztett ügyet, meglehetős szabadelvűséggel fogta fel a fővádat, t. i. a józan észre vonatkozó roellista tételt.

3) Ez adta meg irányát aztán az egész eljárásnak. Az 1717. febr. 15.-én kezdődő „consistorium" megtartván a Csécsi ellen emelt vádak dolgában a vizsgálatot, a leginkább neheztelt tételre nézve elfogadta ennek azt a mentségét, hogy ő csak gyakorlás czóljából védelmeztette azt, nem pedig a saját meggyőződéseként; a többi vádakat pedig be nem igazoltaknak nyilvánítva, egyáltalában semmi eretnekséget nem talált Csécsiben. Mert igy követelték az épen akkor tekintetbe veendő érdekek.

4) Csécsi egyébiránt szintén az őt különösen kedvelő

5) mesterének, Roéllnek a hatása alatt élénk rokonszenvvel viseltetett a „komoly", vagyis morális és e szerint gyakorlati irányú coccejanusok iránt is, akik közül hasonló kedves emlékű tanára: Vitringa Campegius

6) ugyancsak maradandó, talán még maradandóbb befolyást gyakorolt szellemi fejlődésére, ami annyival könyebben történhetett, mivel emez sem idegenkedett a cartesiusi bölcsészettől, habár nem is volt követője. Csécsinek kéziratban fenmaradt theologiai munkái tényleg sok részben magokon viselik a Vitringa hatását. *) U. o. 13. 14. 77. 1. 2) U. o. 14.- 15. 1. s) Szentimrei Sámuelhez írt levele, 1717. jan. 26. Magyar Prot. Egyháztörténeti Adattár 1902. 11,—15. 1. Zovdnyi Jenő közleménye. *) Sárospataki Füzetek 1905. 77. s. köv. 1. 5) Utrechtből távoztakor egész a csatorna torkolatáig elkísérte. Szombathi: Biographia professorum (kéziratban). 401. 1. ·) Csókkal búcsúzott el tőle. U. o. 402. 1.