Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: Magyar coccejanusok a 18. században

Magyar coccejanusok a 18. században. A „coccejanismus története'

1

, (Budapest, 1890. 1—177. 1.) c. munkám, mely részletes rajzát adta a magyarországi coccejanus mozgalmaknak is, alig néhány sorban foglalkozott volt a kizárólag a 18. században működött ily irányú magyar ref. theologusokkal. Erre az időre ugyanis a theologiai gondolkozás tekintetében egyébként pár évtizeddel többnyire elmaradt Magyarországon is jóformán el kellett már terjednie annak a felfogásnak, mely Németalföldön, a coccejanismus származási helyén régtől fogva mind egyetemesebb jelleget öltött, hogy t. i. nem eretnekségek a coccejanismus elvei s hirdetőik korántsem törnek az egyház romlására. Az ilyen hangulat mellett szokásos synkretismus és eklekticismus oda hatott aztán, hogy bizonyos idő multával csak elvétve akadtak olyanok, akiknél határozottan meg lehetett állapítani a coccejanismus követőinek valamelyik csoportjához vagy csak magához a coccejanismushoz való tartozást, avagy akik épen támadásoknak voltak kitéve egy vagy más jellegzetesebb elvökórt. Már a 17. század vége felé mutatkoztak olyan jelenségek, amelyek lassú bár, de egyre gyarapodó enyhülését tanúsították az ellentéteknek. így Tótfalusi Kis Istvánnak még 1685-ben igen nagy felindulás ós zúgolódás ellen kellett védekeznie, mikor a coccejanismus gyanújába esett amiatt, hogy biblia-kiadásában javítgatott a szövegen. Coccejanus tanárnak: Dézsi Mártonnak levén tanítványa, könnyű volt a gyanúnak keletkeznie, de már aránylag meglehetős könnyűséggel ki is tudta magát alóla menteni,

1) s a bibliája iránt később is megnyilvánult ellenszenv nem ebben találta eredetét. Még könnyebben sikerült igazhitűségét bebizonyítania Szilágyi TönkőMárton debreceni tanárnak, akit még 1673-ban „kegyes philosophus" gyanánt dicsért voetianus tiszttársa: Martonfalvi Tóth György.

2) Előbb egy szabolcsmegyei nemes, 1692-ben pedig több tiszántúli lelkész emelt vádat ellene coccejusi elveiért. Első alkalommal a püspök előtt, másodszor az egy*) Dézsi Lajos: Magyar író és könyvnyomtató a 17. században. Budapest, 1899. 67. s köv. 1. *) A coccejanismus története. 125. 1.