Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Lapszemle

246 Lapszemle. talása, az ünnep jelentőségének elmondása következik. Minden beszédhez a családfő adja meg a hangot, a többiek mind vele beszélnek majd erősen, majd halkan, majd mormognak, majd felkiáltanak szenvedélyesen amivel a tenger hullámzását jelképezik. Mindezt pedig héber nyelven mondják el. Ezután kezdenek énekelni ős a patriachák történetét elejétől elbeszélni. Ez az elbeszélés tarkítva van híres rabbinusok mondásaival és anekdótákkal is. Ezután magasra emelik a másik poharat és eléneklik a „Haliéi" kezdetét a 113 és 114. Zsoltárt, aztán baloldalra hajolnak és megisszák a poharat. Ekkor kezdődik a tulajdonképeni húsvéti vacsora, amikor is minden jelenlevő megmossa a kezét és hálát ad a kézmosás parancsáért, aztán a családfő fogja a felső laskát, hálákat ad, majd a középső laskát, melynél másik imát mond, mindkettőből letör egy darabot, megeszi, a többit tovább adja az asztaltársaságnak. Mikor aztán egy szelet tormát a „Karoset"-tálba mártanak és az alsó laskából letörött darabbal elköltenek, akkor az ünnepség első, történeti része bevégződik. A második rész régebben a húsvéti bárány elköltése volt, ma pedig ünnepi vacsora lett belőle. Először a tojást és a párna alá rejtett laska darabot eszik meg. Az eddigi egész szertartásoskodás alatt bohókás húsvéti játékot játszanak, hogy a kis gyermekeket ébren tartsák, nevezetesen az egyik fiú az atya közelébe telepszik ós mindig azon mesterkedik, hogy hogyan lophatná ki a párna alá rejtett laskát. Az anya segítségével ez sikerül is neki. Mikor aztán az apának szüksége van a laskára, alkudozásba bocsátkozik a fiával, aki azt csak megfelelő húsvéti ajándék fejében adja át. A vacsora mintegy 2 óra hosszan tartott, melynek végeztével kitöltötték a 3. pohár bort, asztal-áldást mondottak, hosszú dicsőítő énekeket énekeltek, segedelemért és Illés elküldéséért fohászkodtak, azután balra dűltek és megitták a 3. pohár bort, miután előbb hálát adtak a szőlőért és megátkozták a nemzsidókat. Ekkor kitöltötték a 4. poharat és az ünnepély legszebb része következett: a 115. és 118. zsoltárok gyönyörű harmonikus eléneklése. Végül hoszszasan hálát adtak a húsvétért és megitták a 4. pohár bort. Volz megkérdezte, hogy váljon a régi időben nem ittak-e közös pohárból, amire a rabbi azt felelte, hogy nem valószínű. Jézus tehát az utolsó vacsorán eltért e tekintetben az ősi szokástól, amiből kétségtelen, hogy a közös kenyérből való töréssel és a közös pohárból való ivással a benső szoros összetartozás gondolatának akart kifejezést adni. Ő maga azonban se nem evett, se nem ivott, mert maga volt a kenyér és a bor. Volz azt hiszi, hogy a bűnbocsánat, valamint az érdemszerző halál gondolata később kapcsolódott össze az úrvacsorájával. Jézus még nem akart az úrvacsorájával egyebet elérni, mint a válás órájában lelkébe vésni a hozzátartozóknak, hogy ők mint fők és tagok örökre összetartoznak. Közli: Raffay S.