Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Raffay Sándortól: A revideált Biblia. III.
242 Rafl'ay Sándor. Mindent nekem adott át az én Atyám. Az átadáson arra is gondolhat az ember, hogy Isten többé nem is kormányozza a világot, de arra is, a mire az e mondatot követő kifejtésből gondolnunk kell, hogy a teljes, tökéletes ismerete a titkoknak és Istennek magának is, Jézus egyedüli birtoka. A nuqá&oaig mindig közlés. Ezért hát így kellett volna fordítani : Mindent közölt velem az én Atyám. Akkor aztán természetes a folytatása is: és senki se ismeri a Fiút, csak az Atya, sem az Atyát nem ismeri senki, csak a Fiú és a kinek a Fiú akarja, felfedi annak. A vers végét ugyanis a revisio nem figyelte meg és helytelenül fordította így: és a kinek a Fiú akarja megjelenteni, t. i. az is ismeri az Atyát. Nem erről van szó, hanem arról, hogy senki sem ismeri az Atyát, csakis a Fiú, mert minden titkot egyedül csak vele közölt az Atya. Ez a Fiú azután, ha akarja, felfedezi az Atyát, ha nem akarja, egyedüli birtokosa marad a rábizott titkoknak. A βονλψαι ós az ά/ιοχαλύψαι közös alanya a Fiú. Akinek a Fiú akarja, megjelenti, vagy felfedi annak a nagy titkot, a mit csak ő tud. Erre következik azután a biztató hivogatás: Jöjjetek ón hozzám ! stb. A 12, 2 9-ben a τά σ/.ενη nem kincs, hanem egész általánosságban minden eszköz ós felszerelés, tehát jó magyarul holmi. Ilyenféle javítást sok helyen tehettem volna eddig is, de nem akarom nagyon hosszúra nyújtani a revisiót. 12, 3 3-ban ismét van egy olyan hiba, a mit egyetlen görög szöveg se igazol. Úgy látszik, itt a revisorok Kübel és Nösgen dogmatikus belemagyarázását követték, a mikor így fordítottak: vagy legyetek jó fák — vagy legyetek rossz fák stb. Igen de minden görög szövegben ezt olvassuk : η ποιήσατε τό Όένδρον ν.αλόν etc. Α magyar fordításnak megfelelően azonban ezt kellene olvasnunk : ij γ ívtadε dtvöoa καλά etc. A mai formájában csakis így lehetne még fordítani az eredeti szöveget: Vagy tegyétek a fát jóvá. Igen de kétségtelen, hogy itt frázissal van dolgunk, melyre vonatkozólag azt mondja Passow: „Annehmen, den Fall setzen wie τιϋέναι, wie facere für ponere und sumere mit dem doppelten Accusativus." Ugyanígy szól Schirlitz is: „τιοιείν gewisser Massen intransitiv, aber mit d. Acc. c. infin. bed. annehmen, setzen dass u. s. w. Mt. 12, 3 3. wo zu καλόν ein είναι zu ergänzen ist." Nem is lehet másként. Nem az emberek jóvá vagy gonosszá tóteléről van itt szó, hanem arról, hogy gonosz szívből nem volna szabad ámításul szép szavaknak hangzaniok. Ezt az alapgondolatot szolgálja minden kitétel a 33. verstől a 37-ig. S én ezt az egész részletet elhibázottnak tartom. Nevezetesen a 33. versnek így kell hangzania : Avagy vegyük fel, hogy a fa jó, akkor a gyümölcse is jó, vagy vegyük, hogy a fa romlott, akkor a gyümölcse is romlott.
