Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Hadrianus: ...

210 Ma

i ton Lajos. hang, (33. zs. 6. 1. Kor. 14, 1

5.) szél. (48. zs. 8. Ex. 15, 1

0. Ezék. 37,

9.) — Ez épen nem kimerítőleg s nem természetes sorrendben

1) felsorolt s nem is mindig helyesen értelmezett jelentések egy része egészen természetes, más része átvitt értelmű s ekkor a tropusok közé tartozik. De phraseologiai szempontból az előbbi kettővel s az alább következő ««aív-nal együtt figyelemre méltó. A εως kötőszó gyakran nem időre, hanem ugyanazon cselekvésre vonatkozik, melyről előbb volt szó, melynek nem csak egy bizonyos időre szorított tartalmát, hanem folytatódó fenmaradását akarja jelölni. Pl. Szárnyaid árnyékában lesz reménységem, %ως ου παρέλΰΐ] ή ανομία. 57. zs. 2. De azután sem akar az Istenbe vetett reménynyel felhagyni. (110. zs. 1. stb.) Ε helyes észrevétel után következik egy merőben furcsa. Az εναλλαγή των χρόνων gyakoriságát vitatja Hadrián, és pedig a görög szöveg (LXX.) alapján. Ez aztán meg is bosszulja magát. A dolog tulajdonkópen úgy áll, hogy a görög szövegben tényleg megvan az időknek ez az összezavarása, a mit Hadrián az összefüggésből észrevesz, de, mert azt hiszi, hogy a görög fordítás tökéletesen megfelel az eredetinek, (meggyőződni a nyelv nemtudása miatt nem tudott,)^ nem habozik ezt a hibát héber sajátságnak minősíteni. Állítsuk a felhozott igealakok mellé az eredetieket, nyomban kiderül az igazság. Jövő idő van, mondja, múlt helyett a 6. zs. 7.-ben: λονσω ελοιοα helyett, (eredetiben ""B's hiphil imperf. = áztatom;) a 66. zs. 6.-ban: όιελενσονται όιί,λ&ον helyett, (eredetiben: hiphil imperfectum = átmentek.) — Mult van jövő helyett az 55. zs. 17-ben: είσήχονσε είααλοΰσεται helyett (eredetiben hiphil imperf. - - meg fog .szabadítani engem.) Exod. 15, l

5.-ben εοπευοαν (eredetiben niphal perf. = megrémültek.) Jövő van jelen helyett az 56. zs. 7.-ben : ηαροΐΜβουαι ν.αί ν.αιαν.ρύιρουσιν — ηαροιν.οϊσι stb. helyett. (Eredetiben: kai imperf. = összegyűlnek, k"tib, hiphil imperf. = leselkednek, vagy k

eri, kai imperf. = elrejtőznek) 94. zs. 4.-ben: ψΟίγξονται ν.αί λαλήοοισιν (eredetiben: W?! hiphil imperf. = piszkolódnak, ^T, piel imperf. = és szólnak.) íme a héberből előállnak a megfelelő idők, legtöbbször úgy, a mint Hadrián sejti. A tévedés a LXX-ban van.

2) *) A mennyiben a szó alapjelentését (szél, lehelet) legutoljára említi. a) Ennek a magyarázata ez: A héber perfectum nem tempust jelöl, hanem a cselekvés bevégzettségét, akár tényleges az, akár csak képzelt (a jelenben v. jövőben). Az imperfectum pedig a bevégzetlen, tehát folyó, vagy beálló cselekvést, akár a múltban is. (Szóval megfelelnek a görög hármas actiónak, melyen belül mindegyikben megvan a 3 idő.) Az időt e körön belül az összefüggés határozza meg. Csupán egy idővel azonosítani e szélesebb kategóriákat, főként indogermán idővel (pl. a perfectumot leggyakrabban múlttal, az imperfectumot jövővel) a jelentés egyoldalú megszorítása volna.