Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

1 200 Dr. Daxer György. szükségesnek, hogy ilyen vagy olyan alakban valami erőt vagy képességet, hajlamot vagy a jó iránti vonzódást felvegyenek a természetes emberben, amely aztán a kegyelemmel együtthat a megtérés előidézésében. Mindezen még oly finom synergisztikus törekvések is sértik a kegyelem monergismusát, a megváltottság tudatát.. Azért problémánk megoldásánál nem vehetjük tekintetbe. Meg kell tehát maradnunk annál az igazságnál, hogy a természetes ember azon kivűl, hogy megváltható, teljesen képtelen a valóban jóra. A nem keresztyén ember minden nemes törekvését, szeretetét a szép, a jó és az igaz iránt és fejlett erkölcsiségét is .el lehet ismerni — ezt különösen Luthardt sürgeti is — de mindez nem az igazi jó és az igazi erkölcsiség, mely az Isten iránti szereteten alapul s azért nem előkészítése a keresztyén ember megtérésének. A különbség nem quantitativ, hanem qualitativ, mert a megtérés valami új dolog, mely nem az előző állapotból úgyszólván kifejlődött, hanem mint Isten műve lép fel a régi emberi állapottal szemben. Mi a megtérést egyedül és teljesen Isten kegyelmének köszönjük. Midőn tehát Luthardt törekvését magában el nem ítélhetjük, mégis azt kell hangsúlyoznunk, hogy az oly kifejezéseket, melyek a most kifejtett tényállásnak ellenmondani látszanak s így a synergismusnak csak a látszatát is kelthetik, óvatosan kerülnünk kell; óvatosabban, mint azt Lutbardtnál észlelhetjük. Ha így a kegyelem monergismusát fenntartjuk, azért mégsem lehet szándékunk, hogy a keresztyén ember szabadságát és felelősségét a praedestinácianismussal tagadjuk. Ellenkezőleg a keresztyén vallást mi is erkölcsi vallásnak is tartjuk s a felelősség tudatát a keresztyén vallásos élet lényeges mozzanatának. Mikép óvjuk hát meg ezt? A természetes ember szabadságát a világi dolgokban el kell ismernünk, ezen a téren szert tehet a justitia civilisre. Csak az üdvre tartozó dolgokban vesztette el akarata szabadságát; az Isten előtti igazságra képtelen. Már most az ember elég sokszor jön azon helyzetbe, hogy természetes akaratának ezen szabadsága is dönthet a fölött, vájjon rálép-e azon útra, amely az üdvre vezet vagy pedig továbbra is ellenkezik-e Istennel. Ezen helyzetbe mindannyiszor jön az ember, ahányszor Isten igéjét hallgathatja, a kegyelmi eszközökkel élhet. Ha most arra határozza el magát, hogy nem enged ezek befolyásának magára, ő az oka azon következményeknek, melyeket elhatározása maga után von. Tehát a felelősség tudata már itt is érvényesülhet, De az ember szabadsága nemcsak itt, hanem később is lép még akcióba. Ugyanis a kegyelmi eszközökkel együtt jár a szt. lélek hatása. Különösen fontos itt, amit (Dettingen az inverbatio fogalmával kiemel, t. i. az, hogy a szt. lélek, mikor az ige, a szó alakját