Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

1 192 Dr. Daxer György. világtól. Mivel azonban a kegyelem az embert nem teremti át mágikus módon, haneui erkölcsileg átalakítja, ezen szabadság sem lép fel mindjárt kész realitásban. Az embernek még csak azzá kell magát tennie, persze a kegyelem erejében, amivé neki lennie kell. Megszabadított akaratával mindig újból az Istent kell választania s a világnak ellenállania. (141. 1.) A reális szabadság csak így lassanként valósul meg, sőt valójában ez életben mindig csak feladat, eszmény marad, melyet azonban meg kell közelítenünk. Fejlődésünknek minden pontján szabadságunk használata Isten kegyelmének hatásaitól függ. Istentől való a liberum arbitrium, a miénk a szervum arbitrium, Isten kegyelmének köszönjük az arbitrium liberatumot; minden dicsőség tehát az Istené. (142. 1.) Bensow fejtegetései lényegileg megegyeznek a pozitív theológia eddig vázolt felfogásával. Azonban érdeklődése főleg az ember erkölcsi állapotának meghatározására ós itt relativ erkölcsiségének megállapítására irányul. És bizony ezen törekvése őt is hasonló synergistikus kijelentésekre csábítja, mint Ludhardtot s így méltán foglal helyet utána. Egyébként pedig az új akaratról nagyon keveset, keletkezéséről pedig semmit sem hallunk nála. d) A református konfessionális irány. A ref. egyház munkássága a rendszeres theológia terén legalább a pozitív theológia értelmében csekélynek mondható. A liberális theológia soraiban theológusai nevével gyakrabban találkozunk. Elég ennek bizonyságára csak Sclnveizer s Biedermann neveire hivatkoznunk. Csakhogy a felekezeti színezet itt természetesen kevósbbó talál kifejezésre. Sclnveizer maga mondja, hogy a 18. század 40-es évei óta ref. dogmatika nem látott napvilágot és Böhl meg azt állítja, hogy Heidegger (|1698) volt az utolsó ref. dogmatikus. Azért nem lehet tehát feltűnő dolog, hogy a ref. konfessionális dogmatika köréből csak két nevesebb theológussal foglalkozhatunk, Ebrarddal és Böhllel. 1. Ebrard H. Á. J á η ο s (1818—1888) ^ Ebrard az erlangeni egyetem theol. fakultásán ref. theol. tanár volt. Egy ideig a bajor pfalzi uniált egyház élén állott, de innen megint visszatért egyetemi kathedrájára és az erlangeni ref. egyház lelkészi hivatalába. Az irodalom terén sokoldalú, szépirodalmi munkásságot is fejtett ki. A rendszeres theológia terén végzett munkáját összefoglalta „Christ») L. Herzogféle reálencykl. 3. kiad. 5. köt. 130-137. 1. (Müller Κ.)