Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története

A pátriárkák története. 159 izráeli szokásjog erre vonatkozólag egészen máskép intézkednek. Hammurábi törvénye szerint az apa tetszés szerint ajándékozhat birtokából elsőszülöttjének, amennyit akar, a többin aztán osztoznak a testvérek. Ezen alapszik Jákob csalása, Ézsau gyűlölete, ami elől Jákob menekülni kénytelen. Az izráeli törvény alapján ilyen események nem keletkezhettek volna, mert a szerint az elsőszülöttség joga meg volt határozva kétszeres illeték részben s az elsőszülöttség másra nem volt átruházható. Ha már most azt látjuk, hogy a pátriárkák történetében Hammurábi törvényhozásának szelleme, intézkedései tükröződnek vissza, hogy lehessen azt elképzelni, hogy egy későbbi kompilátor gyártotta volna ezeket a történeteket egészen más életviszonyok közt s egy olyan korban, amikor Hammurábi emlékezete már rég elmúlt s törvényeinek már se híre se hamva nem volt? A pátriárkák történetéről tehát bátran kimondhatjuk, hogy, ez az elbeszélés a valóság bélyeget hordja magán, mert (az Ábrahám körül fölmerülő néhány csodaeseményt kivéve) természetes, eseményei az ok és okozat viszonyából szükségszerűen fejlődnek ki, korát híven tükrözi vissza, az igaz élet alakjait mutatja be s végül mind személyei, mind a személyek cselekvéséből származó események olyan speciális természetűek, hogy azoknak még variánsait sem találhatjuk fel másutt. Az elbeszélés hitelreinóltósága tehát mindezekből önként foly. De ha ez az elbeszélés ilyen természetes és eredeti, hogyan tudott abból Winckler annyi astrál-mythosi elemet összegyűjteni? Nincs-e itt olyan irodalmi föltevéssel dolgunk, mely ha minden áron meg akar találni valamit, hát meg is találja? Winckler kutatásaira sok részletnél csakugyan ráillik ez; de astrál-mythosi módszerének mégis van bizonyos alapja. Történeti alapigazság az, hogy senki sem vonhatja ki magát kora világnézetének, kultúrájának hatásai alul. Az ó-testamentomi irodalmon az asszír-babilóniai kultúra hatását minden lépten-nyomon észrevehetjük. A korszellem hatása bizonyos szólásformákat, a képzeteknek bizonyos állandó kifejezéseit viszi át a közéletbe, s innen az irodalomba, a melyekből megalakul az előadás bizonyos formája, stílusa, nem egyéni, hanem általános értelemben véve a szót. A kultúra hatásaiból származik a gondolkodásmód bizonyos iránya s alakul meg formai kifejezése is. Ez a korszakok divatos stílusa. A renaissance-kor a latin orátori stílus hatása alatt volt s ebben a formában írt minden irója, kifejezéseikben úgy hasonlítanak egymáshoz, mint tojás a tojáshoz. A reformacio a bibliaolvasást terjesztette el s ime minden írója bibliai hasonlatok közt mozog, a biblia szólásformáit, különösen az ó-testamentomi történetírás konstruk-