Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Raffay Sándortól: A revideált Biblia. II.

A revideált Biblia. 139 csolatoknak csak egyikét is nem tartja kötelezőnek és erre tanítja az embereket. A mondat második fele éppen ilyen nehéz és kényes. Az ελάχιστος χλη&ήσεται és a μ$/ας Αη&ήσεται ellentétének kifejezése igen bajos. Mert könnyen azt a gondolatot kelthetjük, mintha Isten országában fokozatok volnának az üdvösségben. Pedig csak arról van szó, hogy a törvény megtartása lővén az istenország alapja és a belejuthatás feltétele, azt az embert, aki Isten parancsolatai között válogat, s azok egy részét értéktelennek, jelentéktelennek minősíti, az istenországban szintén értéktelennek és jelentéktelennek minősítik. Nem akkor, a mikor majd belekerül, hanem most, a mikor látszólag az istenország számára munkálkodik. A Άη&ήσειαι futurum formáját a Ivar; és a διδάξη feltételes értelme kívánja, de nem akar a mennyekbe jutás idejére utalni, mert aztjnem mondhatja, hogy a ki helytelenül tanítja a törvényt, az is bejut Isten országába, csakhogy kisebb fajta üdvösségben lesz része. A mondat második felet tehát még nehezebb lefordítani, mint az elsőt, mert itt a félreértetésnek sokkalta nagyobb a veszedelme, mint az első felében volt. Talán így volna leghelyesebb: azt legcsekélyebbnek veszik a mennyek országában is, a ki pedig cselekszi és tanítja, azt nagynak veszik a mennyek országában. A 20. ν. περίσσευα}] sokkal helyesebb és tömörebb ebben a formában: ha nem lesz bőségesebb. De még jobb így: ha fölül nem múlja. A vers végén nem ez áll: όν μη δνναστε εΐσελΰειν, hanem ez : όν μή εωέλΟψε, azért hát nem így kell fordítani se, hogy be nem mehettek, hanem így: be nem mentek. A 21. v. Jézus idézését és kijelentését a fordításban nem különíti el egymástól. Igy aztán mindenki azt hiszi, hogy az egész mondat ótestamentomi citátum. Pedig a régieknek csak ezt mondták meg: Ne ölj. A többit már Jézus fűzte hozzá: ος ό'άν φονενατ], ένοχος εσται r/J ζ

ρίσει. Α magyarban a δέ helyett άρ-t fordítottak, az εσται szót pedig nem vették tekintetbe. Az ένοχος εσται Trj χρίσει, τ ψ σννεδρίω, είςτψ γέενναν τον πυρός, a régi szokott fordításban nem fejezi ki az eredeti kijelentés értelmét. A méltó az Ítéletre, méltó a főtanácsra, méltó a gyehennára, nem felel meg az ένοχος εσται értelmének. Az eredeti azt mondja: Megmondatott a régieknek: Ne ölj! A ki pedig öl, az ítéletre kerül. Az ενέχομαι bekerülni, alávetve lenni (τινι). Itt az εσται is a futurumot követeli, a mi a dativusokkal együtt csakis ezt a formát tűri meg: Ítéletre, gyehennára stb. kerül. A 22. versben az εική a legjobb kódexekből hiányzik és a hermeneutika ama sarkalatos szabálya szerint, hogy mindég a nehezebb kitétel tekintendő eredetibbnek, a fordításból