Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
A rómaiakhoz itt levél. 11 egy napon fejeztetett le s illetőleg fejjel lefelé feszíttetett keresztre, az csak a legendának szép kifestése. 1) Másutt kell tehát keresnünk adatokat a római gyülekezet keletkezésének magyarázatához. Jézus korában nem volt az akkor ismert földnek oly nagyobb s kereskedelmileg fontos városa, amelyben zsidók kisebb-nagyobb számmal nem laktak volna. Róma, az akkori mivolt világ fővárosa, különben is tele volt idegenekkel, a kik ott különböző okokból telepedtek meg; érthetetlennek kellene tartanunk, ha a zsidók elkerülték volna. Az első nyomok a Makkaebausok idejére vezetnek vissza, a kik nemzeti függetlenségüket biztosítandók Rómával védés dacszövetségre léptek Simon Makkabaeus idejében (140/139 K. e.). Az első települők azonban csak az első század első harmadában jöttek Rómába, de hogy csak Poinpeius idejében (61) kezdődött volna a település, annak ellentmond Cicerónak pro Flacco mondott beszédében 62—61 évre vonatkozó az az állítása, hogy zsidó pénzeket küldöttek Rómából Jeruzsálembe és az a történeti tény, hogy Flaccus perében (59 K. e.) a hallgatóság között zsidók is voltak ; Caesar temetésekor pedig nagy zsidó sokaság egész éjjeleken keresztül siránkozott a máglya körül. Augustus idejében Hausrath szerint 40 ezerre rúgott a számuk. Josefus pedig azt irja, hogy a zsidóknak alexandriai követségéhez 8000 római zsidó csatlakozott (4 K. e.). Tiberius császár idejében már 60,000-en lettek volna s ekkor már üldözték is őket s egy részöket katonai szolgálat teljesítésére kényszerítették, más részöket pedig elűzték a városból. Ez többször ismétlődött a nyugtalan vérű s mindig nagyobb hatalomra törekvő néppel; azonban sikertelenül, mert rövid idő alatt római polgári jogokat is szereztek és minél jobban üldözték őket, annál jobban szaporodtak s erősödtek vagyonban s tekintélyben. 2) A zsidók a rómaiaknak gúnytárgyai voltak s lépten nyomon megtréfálták s kigúnyolták őket s mert alig volt foglalkozás, a melytől a zsidók tartózkodtak, azért mindenütt *) A hagyományt nagy részt arra vezetik vissza a tudósok, hogy Rómában volt egy szobor Semo Sancus szabin Istennek szentelve, melyet Simon Magusnak tiszteletére állítottnak vett a hagyomány. Ez ellen a mágus ellen küzdött volna Péter apostol Claudius császár idejében, minek utána Antiochiát, ahol püspökösködött, elhagyta s Isten kijelentése folytán felvette a harcot a mágus ellen. Zahn szerint erre nincs szükség, mert Simon mágus római szereplése a hagyományból bizonyos, a Semo Sancus féle szoborral való összekapcsolás csak a már meglévő hagyományos nézetnek erősítésére nem pedig keletkezésére szolgált. Hogy Péter fejjel lefelé feszíttetett keresztre Péter aktáinak találmánya (160 körül.) 2) D. Emil Schilrer: Geschichte des jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi 3. Aufl. III. köt. 28 - 36. oldal. Hausrath Neutestamentliché Zeitgeschichte III. rész 383-392.
