Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

1 124 Dr. Daxer György. indul ki, az ember részén eleinte csak passivitás észlelhető az isteni aktivitással szemben és csak erre következik az emberi aktivitás, mint az istennek hatása. Ezen igazi synergismussal elkerüli Philippi az absolut praedestinációt a nélkül, hogy az isteni kegyelem monergismusát csorbítaná. Mert természetes akaratunk tényleg nem járul hozzá megtérésünkhöz semmivel sem (sem a megtérés elején sem közben); azért azt egyedül isten kegyelmének köszönjük. Isten kegyelmeé a kezdeményezés és később az erő megadásának szerepe is. De e mellett az ember akaratának is van szerepe, a kegyelem kezdeményezésének és későbbi hatásainak is ellenszegülhet; azután mint felszabadított akarat együtt is hathat az isten kegyelmével. Ezért az ellenszegülés következményének, az elkárhozásnak oka maga az ember és a kegyelem hatásai az ő akarata hozzájárulásával érlelődnek erkölcsi cselekedetekké. Csakhogy ezek nem lehetnek érdemszerzők, a kegyelem monergismusát csorbítók, mert teljesen a kegyelem adományozta akaratnak művei. Szóval megérthető most már, mikép lehetséges az, hogy úgy a megváltottság mint az egyéni felelősség tudata ugyanazon egy személy öntudatában helyet foglalhat. 3. Vilmar Ágost Fr. K. (1800—1868) 1 Vilmar akarata ellenére lett a marburgi egyetem tanára. Annál nagyobb volt azután hatása hallgatóira, úgyhogy a hesszeni egyházban sok hálás tanítványa van még ma is. Theologiája a tények theologiája, amint beköszöntő beszédében. („Die Theologie der Tatsachen wider die Theologie der Rhetorik" 1856) ő maga nevezte. Halála után megjelent előadásai nyomán ethikája (Theologische Moral 1871). és dogmatikája (1874.) Kérdésünket dogmatikája 1. kötetében érinti ott, ahol a bűn következményei közt a szabadság elvesztéséről szól. Természetesen δ is állítja az embernek a valóban jóra való képtelenségét s azt, hogy a bűn rabságában van. Azért azonban az ember nem lett puszta természeti lénnyé, amelyre az isten csak a természet törvényeivel hat, mert önelhatározása még mindig van. (379l 1.) Vilmar szerint azonban a szabadság, a mellyel az ember a különböző célok közt választhat, nem előnye az embernek, legfelebb csak a természettel szemben; egyébként pedig bűnének következménye. Ha nem esett volna bűnbe, akkor nem kellene választania, mert az ösztön biztonságával határozná el magát. (380. 1.) A bűnös ember akaratának a jóra való képességét l). L. Herzogféle relencyklopaedia 3. kiadás 20. köt. 649-661 1. (Haussleiter)