Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál
1 122 Dr. Daxer György. megújítását. (L. ezeknek állásfoglalására nézve Luthardt i. m. 358. 370. s 377 sk. 1.) A század 2. felében élő u. n. repristináló theologusok közt első helyen Philippi F. A. tűnik ki. Vele foglalkozunk legelőször. .1. Philippi Fr. Ad ο 1 f (1809—1882.) Philippi hosszas küzdelmek után otthagyta zsidó vallását és lipcsei egyetemi hallgató korában felvette a keresztséget. (1829.) Azután theologussá, majd Dorpatban végül Rostockban egyetemi tanár lett. Már Dorpatban azoknak élén állott, akik mint a vallási ujraébredes hírnökei előmozdították a rationalismustól a positiv egyházi hithez való fordulást. Amily nehéz küzdelmek árán jutott birtokába a keresztyén igazság ismeretének, a luth. egyház tanáról való meggyőződésnek, ep oly féltékenyen őrködött ezután ennek tisztasága felett (Baumgarten Μ. és Hofmannal szemben) és oly hűséggel igyekezett ezt r Kirchliche Glaubenslehre" 1854 skk. c. 6 kötetes dogmatikájában kifejteni meg úgy régebbi mint újabb támadóival szemben megvédeni. Philippi tehát híven igyekszik e művében a régi luth. dogmatikát reprodukálni, do ezt épen nem teszi szolgai, hanem önálló meggyőző módon. Dogmatikája 4. kötetében előbb a kiválasztásról szól és vele kapcsolatban fejtegeti kérdésünket is. Hangsúlyozza az isten megváltó szeretetének általános voltát, mely szerint az egész emberi nemet akarta az önmagával való közösségbe visszavezetni. (2. kiad. 4. 1.) Csakhogy ezt nem mechanikus módon, hanem az ember eredeti szabadságának helyreállítása utján akarta megvalósítani. (8. 1.) Üdvünk tehát istentől ered. Ű közli velünk a kegyelmi erőket, melyek az új élethez szükségesek, úgyhogy az istennel való közösség bennünk történő subjektiv megvalósulása is csak azon erőnek műve, melyet isten kegyelemből adott nekünk és semmi szín alatt emberi érdem vagy emberi cselekedet nem lehet. (9. I.) Másrészről azonban elkárhozásunknak mi magunk vagyunk az okai. Hiszen nem minden ember fogadja el isten kegyelmét, mert vannak, akik elutasítják azt s így elvesznek. Vagyis az általános isteni üdvhatározat csak részlegesen valósul meg. Ezen tényállás megértésére Philippi aztán kifejti tanát a praedestinációról, amelyről mondhatni, hogy vele egyrészt valóban megóvja az isteni kegyelem monergismusát: csak istené az érdem ós a dicsőség, ha üdvözülünk ; de másrészt elkerüli az absolut praedestinációt és megőrzi az ember szabadságát és felelősségét elkárhozásáért. Persze, ') Luthardt i. m. 386. sk. 1. Bensovv i. m. 58. 1. és Herzogféle reálencyklopaedia 3. kiadás 15. köt. 316-319. 1. (Philippi Ferd.)
