Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya. 111 között ópúgy fenyegeti az erkölcsi szabadságot, a mint a minden üdvöt egyedül mivelő isteni kegyelmet is csorbítja. A hit itt is titok előtt meghódol." (553. sk. 1.) Szóval megtaláljuk Nitzschnél úgy a közvetítő theologiának synergistikus (felvételi képesség) mint egyúttal Lipsius theologiájának liberális reminiscentiáit. 5. Kaftan Gyula. (1848-) Kaftan már megint Ritschl közelebbi tanítványaihoz tartozik, bár egyes fontos pontokban ő is eltér a mester irányától. Frank életében még szemére vethette az iskolának, hogy kimerítő dogmatikát nem hozott létre (Gesch. u. Krit. 290. 1.) De akiről még ő is gondolta, hogy tőle ilyen dogmatika várható, az épen Kaftan Gyula volt, (u. o. 291. sk. 1.) aki két művével a „Wesen der christlichen Religion" 1881. 2. kiad. 1888. és „Die Wahrheit der christlichen Religion" 1888. ezen a téren már kimutatta szakavatottságát. És tényleg Kaftan volt az első Ritschl iskolájából, aki „Dogmatik" 1897. 4. kiad. 1901. cim alatt kiadta dogmatikáját. (Csak Schultz vezérfonala jelent meg már korábban.) És azóta többen követték példáját, hol a dogmatikájuk, hol ethikájuk, vagy mindakettőnek kiadásával. Kaftan állásfoglalásában már jobban felismerhető Ritschl befolyása. Dogmatikájának egyik sajátsága épen az, hogy az ordo salutist kiküszöbölte a tárgyalandó pontok sorából és annak egyes mozzanatai közül a megigazulásról és az újjászületésről Krisztus művében, a meghívásról és a megvilágositásról pedig a kegyelmi eszközök tanában szól, mig a megtérés, a megszentelós ós a megujulás fogalmának kifejtését az ethikába utasítja. (Dogmatik 1. kiadás 617 sk. 1.) Marad tehát meg a hit, a melyről aztán azon a helyen van szó, a melyen más dogmatikákban az ordo salutisról szóló fejezet szokott lenni. (622. skk. 1.) Itt felveti most Kaftan azt a kérdést, mi szükséges az egyes ember részéről ahhoz, hogy üdvözüljön. Felelete pedig az: a hit, mert mi egyedül a hit által igazulunk meg és üdvözülünk. Az ember részéről minden érdem ki van zárva. Mert a hit is isten műve az emberben. (622. 1.) Isten a hitet a kinyilatkoztatás igéje által míveli, melyben az ő lelke ól és jelen van. A hitből meg fakad a megtérés és a megszentelós s igy ezek is teljesen isten művei. (624. 1.) De másrészről a hit szellemi-erkölcsi fejlődésben jön létre. Általában amily mórtékben az ember a szabadság birtokába jut, úgy érvényesül az ezen fejlődósben ós az egész folyamat az embernek saját ténye, cselekedete, a melyért felelős. És ez nem áll ellenmondásban avval a másik