Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
50 Marton Lajos. Ezekben a könyvekben keresik Isten akaratát, az életés hitregulákat a kegyesek. Első szabály itt az, hogy ez iratokat, ha még nem értjük is teljesen, már ismerjük olvasásból. Azok az említett regulák egyébiránt úgyis a világosan megírt helyekben foglaltatnak. Mikor az olvasás által a szentiratok nyelvével is megismerkedtünk, a homályosabb helyek megfejtésére kell törekedni, melyre nézve az érthető helyekből vett példák szolgálnak segítségül. Két okból nem értjük az írásokat, ha vagy ismeretlen, vagy kétes jelekkel burkoltainak el. A jelek (signa) pedig vagy sajátlagosak, szószerintiek (propria), vagy átvittek (translata.) Pl. ökör, ha csakugyan azt a barmot jelenti, szószerinti, ha az evangélistát jelöli az apostol értelmezése szerint, (1. Kor. 9, 9.) átvitt értelemben áll. A szószerinti értelmű ismeretlen jelekkel szemben nagy segítség a nyelveknek ismerete. A héber és görög nyelvet érti, hogy az előző példányokra vissza lehessen menni, ha valami kételyt támaszt a latin fordítóknak szertelen nagy eltérése. Vannak továbbá olyan héber szavak, melyeket vagy nem szoktak lefordítani, mert az eredeti könyvében és a Paralipomena két könyvében, melyek nem következnek azok után, hanem mintegy oldalról kapcsolódnak s együtt haladnak. Ez a história, mely összefüggő korokat foglal magába és a dolgoknak rendjét. Vannak mások mintegy különböző rendből, melyek sem ezzel a renddel, sem egymás közt nem függenek össze, mint Jób, Tóbiás, Eszter, Judit, a Makkab. két könyve és Esdrás két könyve, melyek inkább látszanak nyomon követni azt a rendbeszedett, egész a Királyokig vagy Paralipomenáig határolt históriát. Azután a próféták, kik között Dávidé a zsoltárok egy könyve, Salamoné három: a Példabeszédek, Énekek-éneke és Ecclesiastes. Mert az a két könyv: egyik, mely Sapientianak, másik, mely Ecclesiasticusnak címeztetik, csak bizonyos hasonlóság folytán mondatik Salamonénak. Legalább következetesen állítják, hogy Jesus Sirach írta azokat. Ezek mégis mivel kiérdemelték, hogy a szentiratok közé felvétessenek, a prófétai könyvek közé sorolandók. (A Retract. II. 4.-ben e nézetét kiigazítja következőképen: In secundo sanc libro de auctore libri, quem plures vocant Sapientiam Salomonis, quod etiam ipsum, sicut Ecclesiasticum Jesus Sirach scripserit, non ita constare, sicut a a me dictum est, postea didici, et omnino probabilius comperi non esse hunc eius libri auctorem. De hát ki? azt nem mondja meg. A szerzőre nézve lásd fentebb Cassiod. De Salomone cz. codexének tárgyalását.) A többiek azoknak könyvei, kik sajátlag prófétáknak neveztetnek, a 12 prófétának egy-egy könyve, melyek egymással összefüggésben, mivel sohasem választattak el, egynek vétetnek. Ε prófétáknak nevei következők: Hóseás, Jóel, Ámós, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Zofoniás. Haggeus, Zakariás, Malakiás. Azután a négy nagyobb könyvű próféta: Esaiás, Jeremiás, Dániel, Ezekiel. Ezen 44 könyvben foglaltatik az Ó. T. auctoritasa. (Ez utóbbi mondathoz a Retract. II. 4.-ben ezt a felesleges megjegyzést fűzi: ... ex consuetudine, qua iam loquitur Ecclesia, vetus Testamentum appellavi. Apostolus autem non videtur appellare vetus Testamentum, nisi quod dátum est in monte Sina.) (Gal. 4, 2 4) Az Újé pedig az evangelium 4 könyvében Máté, Márk, Lukács és János szerint, Pál apostol 14 levelében: a Róm., Kor. 2, Gal., Ef., Fii., Thess. 2, Kol., Tim. 2, Tit., Filém., Heb.; Pét. 2, Ján. 3, Jud. 1, Jak. 1 levelében; az Ap. Csel. 1 és Ján. Apok. 1 könyvében."
