Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

Λ pietismus paedagogikája. 85 tania, hogy csak ugyan ott volt. Még nagyobb azután a hanyatlás Knapp György és az ifjabb Freylinghausen (1771—1785) igazgatók idejében. A fizető növendékek száma fogyott s ennek következtében árvát is kevesebbet tudtak eltartatni. Ismét Francke vére és szelleme, a mesternek egyik dédunokája, Niemeyer Hermán Ágoston, a kiváló neveléstani iró, ki 1799—1828. volt árvaházi igazgató, állította ismét helyre a régi jó hírnevű intézeteket. Ez örökölte Francke tevékeny szellemét és nagy életbölcseségét; őt lehet az intézetek második alapitójának tartanunk. Ez száműzte az álszenteskedő pietismust, melynek a rationalismus kora ugy is elvette a hitelét és ismét a józan keresztyén vallásosság otthonává tette az ősi falakat. De nagy érdeme van az intézetek helyreállításában III. Frigyes Vilmos porosz királynak is, ki nagylelkű alapitványaival biztosította azok fennmaradását. Az árvaházi tanintézetek, melyeket eddig a lekötött, határozott célú alapítványok mellett is inkább családi tulajdonnak tekintettek, 1832-ben államiakká lettek és szorosan a porosz állami tanterv szerint szervezkedtek. Könnyen ment ez, mert hisz a porosz iskolai ügynek fejlődésére épen Halle volt mindig a legnagyobb befolyással. Az új fenntartóság védelme alatt az intézetek azután még jobban kibővültek. A reáliskolák eszméje — mint láttuk — már Francke agyában megszületett ugyan, de külön főreáliskola Halléban Francke alapitványai mellett csak most létesült 1835. államköltségen. Ugyan ez évben — mintegy a régi gynaeceum felujitásaképen — külön felső leányiskolával is kibővültek az intézetek, amelyekhez 1879. tanitónöképzőt is csatoltak. A régi intézetek körében is történtek az ujabb korban némely némely változások. így a régi hires paedagogium, mint iskola 1873. megszűnt, de megvan ma is az internátusa, melynek növendékei részint a gymnasiumba, részint a főreáliskolába járnak. (A tartásdíj tandíjjal együtt évi 690 márka.). 1894-ben, tehát az alapítás után épen 200 évre megszűnt az ingyenes iskola is (Armenschule, Freischule). Fennállása ideje alatt összesen közel 20,000 növendéke· volt. A gymnasium (latin iskola), az elemi fiu- és leányiskola (a régi Bürgerschule), az árvaház, az 1697. alapított középiskolai olcsóbb internátus (Pensionsanstalt, évi 480—510 márka tartásés tandíjjal) a könyvkereskedés, nyomda, gyógyszertár, a bibliaterjesztő és missziói intézet, a női menedékház és kórház ma is léteznek. A tanintézetben a legújabb értesítő szerint (Die Franckeschen Stiftungen zu Halle (képekkel és tervrajzzal), Buchhandlung des Waisenhanses 1901.) 3000 a tanulók és 100 a tanerők száma. Az árvaházban 140 növendék (árva) van. Az intézetek falain belül lakók lélekszáma a legutóbbi népszámlálás szerint 739 volt.