Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

78 Payr Sándor. tanalak, a methodus eroinatica. Nemcsak a katechesisnél használták ezt, hanem egyéb tárgyaknál s a felső osztályokban is. Francke e tanalaknak igen nagy fontosságot tulajdonít. A tanitó — úgymond — ne tartson hosszú beszédeket, hanem, ha egy negyed vagy félóráig előadott, nyomban kérdezgetéssel tudja meg, hogy megértették-e az elmondottakat. Kiemeli, hogy ez a tanalak legalkalmasabb a figyelem ébrentartására. Ε célból előbb kell a kérdést fennhangon kimondani s csak azután a felelőt megnevezni. Mindig azokhoz kell legtöbb kérdést intézni, akiknek legnagyobb szükségük van reá. A feleletet soha se a tanító mondja meg, hanem, ha kell, segítő kérdésekkel vezesse reá a tanulót. Ha a tanító diktált, még ez esetben is azonnal való kérdezgetéssel győződjék meg róla, hogy értik-e a tollba mondott szöveget. Spener a kérdezgetést tartotta legalkalmasabb eszköznek arra is, hogy a főt a szívbe vigye bele. Epen úgy használták a puhatoló és ismétlő kérdéseket, mint az ismeretet tovább fejtő heuristicus kérdéseket. Tanmenetükben felváltva használták az analyticus és syntheticus, a deductiv és inductiv menetet. A szemléltetett tárgyaknál az inductiót használták. Nyelvtannál és egyéb tárgyaknál pedig deductive kezdték a tanítást. Közölték a szabályt, vagy fogalmi meghatározást, melyet azután egyes esetekre, példákra alkalmaztak. Valamely új tárgynál Francke elsőben rövid áttekintést nyújtott az egész anyag felett, közölte a felosztást, hogy előre is némi tájékozottságuk legyen („damit sie gleich eine ideam davon in ihr Gemüth fassen können." Ordnung und Lehrart im Paedag.) Ennek az eljárásnak azonban nem a tanítás elején, hanem inkább a végén és az ismétléseknél volna inkább helye. Spener honosította meg „Tabellae catecheticae" művével az u. n. táblázatos felmutatás módszerét, melyet Halléban különösen a szónoklattan és történelem, de egyéb tárgyak tanításánál is használtak. A tananyagot rendszeres összefüggésben, röviden egyes táblázatos vázlatokban állították össze. Ilyen rövid tabellás kézi könyveket adtak a tanulók kezébe. Ilyenek a mai nap is kedvelt Grundriss és Grundlinien cimű kézikönyvek. Ezt a módszert alkalmazta később a szintén pietista befolyás alatt álló Hähn rector is Bergenben, Magdeburg mellett, ki a népiskolában a táblára írt ily rövid vázlatokat. Tőle vette ezt át Felbiger is, ki Ausztria népiskoláiban honosította meg. Jó ideig igen kedvelt, divatos tanmód volt ez, de sokkal több értéket tulajdonítottak neki, mint a mennyit megérdemelt. Sokkal többet érők voltak ennél Francke iskoláiban a rendszeres ismétlések, melyeket az iskolai utmutatások részletesen szabályoztak. Ők a régi elvet: „repetitio est mater studiorum" nagyon jól megértették. Az emlékező tehetséget a mesterséges és haszontalan mnemotechnika helyett ezzel erősítették. Ők is azt tartották, a mit a modern paedagogusok. hogy az emlékezetet csak termé-