Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája
72 Payr Sándor. Az ilyen gyakorlati tanítóképzés másik eszköze volt a rendszeres hospitálás más tanítók óráin. Ez nemcsak hogy szabadságukban állott bármely osztályban és bármely órán, hanem kötelezve is voltak, hogy hetenként legalább egyszer hospitáljanak. Szombaton este a leckekönyvbe kellett hetenként beirniok, hogy melyik osztályban voltak. Francke kiemeli, hogy e hospitálásnak igen nagy a haszna, mert egymástól a jó tulajdonságokat elsajátíthatják, a rosszakra pedig egymást figyelmeztethetik. Ajánlja a fiatal tanítóknak, hogy a hivatalos konferenciákon kivül is gyülekezzenek össze időnként és beszélgessenek az iskoláról, a methodusról stb. Fontosak voltak továbbá a heti konferenciák, melyek az inspektor (egy idősebb, tekintélyes tanféríiu, az iskola állandó tanfelügyelője) elnöklete alatt tartattak. Ezeket is énekkel és imádsággal kezdették és végezték. Itt a tanítók előadták az egyes tanulókra s az egész osztályra vonatkozó észrevételeiket s a hospitálás alkalmával tapasztalt dolgokat, tanácsot kértek, a módszeres eljárásra vonatkozó észrevételeket tettek, reformokat ajánlottak stb. Az inspektor is, kinek főtiszte volt a sűrű hospitálás, szintén előadta a maga tapasztalatait; az ifjúbb tanítókat intette, buzdította, utasította. Felolvasták időnként Francke neveléstanának és kiadott utasításainak megfelelő pontjait is. Itt került szóba az ifjú studens tanítók erkölcsi magaviselete is. Kifogás alá esett, hogy egyesek hajporos parókát, lovagló csizmát, sőt oldalfegyvert viselnek, ez utóbbit még examen alkalmával is, hol a szabad mozgásban akadályozza őket. Volt panasz, hogy sokat forgolódnak asszonyok körül, s felettébb hódolnak a dohányzás szokásának, a mivel rossz szagot árasztanak maguk körül s ártanak tanítói tekintélyüknek. Kötelessége végűi mindegyik tanítónak a napi tananyagra való gondos előkészület, hogy elsőben is magok tudják azt jól, a mit előadni akarnak. S lehetőleg arra is reá szorították őket, hogy az egyetemi institutum catecheticum óráin is buzgón részt vegyenek. A seminarium praeceptorum selectum, melyből a paedagogium és latin iskola tanítói kerültek ki, s mely mint ilyen a mai középiskolai tanárképzők első alakjának tekinthető, már alaposabb szakképzést nyújtott. Francke ezt 1707. alapította. A szabad asztal mellől válogatott ki tíz ifjút, a kiknek a jeles Cellarius egyetemi tanár külön előadásokat tartott a philologiából és a gymnasiumban szükséges egyéb tárgyakból. Tanulták a német, latin és görög nyelvet, a költészettant, az ókori és újkori földrajzot, vitágtörténetet stb. Hetenként vitatkoztak is és az iskola- és nevelésügyre vonatkozó értekezleteket tartottak latin nyelven. A vezető tanár megismertette itt az egyes tantárgyak legkönnyebb és legbiztosabb tanítási módját, az árvaházi középiskolákban követelt módszert, általában a nevelésre és oktatásra vonatkozó elveket és utasításokat. Ε selectum seminarium célja az volt, hogy jól előkészült
