Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével

68 Marton Lajos. az mégis hihetetlen, hogy angyalok, testnélküli lények sülyedtek volna ennyire, hacsak daemonokra nem gondolunk. Ha nem dogmatikus szemüvegén nézné folyton a bibliát, észre kellene vennie Augustinusnak, ki a görög mythologiát jól ismeri, hogy ebben a polytheismus korából maradt töredékben épolyan középlényekröl van szó, milyenekkel a görög mythologia van tele. A b

anéi háelóhim és nephilim egy sorban vannak a νμί&εοι, γίγαντες, τρωες-8Ζβ\. II. k. 73. quaestio. Exod. 20, l

9. világosan mutatja, hogy az Ó. T.-hoz a félelem tartozik inkább, miként az Ú. T.-hoz a szeretet, „quamquam et in vetere nóvum lateat, et in novo vetus pateat." Hogy azonban ilyen népnek miként adatik meg, hogy megértse Isten szavát, mikor fél attól, hogy vele Isten beszéljen, nem világlik ki eléggé, mondja Aug. Jefte történetével foglalkozik a VII. k. 49. quaestioja, mely egész kis értekezés, de a vallástörténeti érzék hiányával. Minden népnél megvolt a fejlődés bizonyos fokán az emberáldozat, miként azt Aug. a görög mythologiából és az \j. T.-ból is, mely még sok nyomát mutatja, láthatná. Helyesen állapítja meg, hogy itt valóságos égő áldozatról (holocaustoma) van szó. Kettős szempontból vizsgálja és itéli meg a dolgot. A törvényből (Exod. 13, 2- 12-13- Deut. 12, 3

1.) és a prófétákból, nemkülönben Ábrahám esetéből Izsákkal (Gen. 22.) megállapítja, hogy Isten nem akarja az emberáldozatokat. Á mártyrok más beszámítás alá esnek. Ha tehát Jefte önként oly dolgot fogadott Istennek, amit ő tilt, akkor vétkezett. És bár az írás itt semmi Ítéletet nem mond tette felett, mégis már abban, hogy Jefte elé egyetlen leánya megy ki, kire ő bizonyára nem gondolt a fogadáskor, megkapja büntetését, az emberek pedig az elrettentő intő példát, hogy hasonlóan ne cselekedjenek. — De másfelől a Héberekhez írt levél 11, 3

2. S

3. a hit példájaként hozza fel Jeftét igaz eniberek társaságában, amit nem tehetne, ha tette bűn volna. És a Bir. 11, ?

9. közvetlen a fogadástétel előtt mondja, hogy Spiritus Domini szállt reá, melynek következménye a hadba indulás ós talán a fogadalom is. Ha ezt is annak parancsából teszi,

1) (quod quidem Scriptura non aperuit), akkor ő és leánya az Isten akaratának való engedelmesség példája, még a szomorú fogadalom teljesítésében is. Ez alapon meri Jeftét Krisztus typusának tekinteni s összehasonlítani vele. Neve is = megnyitó, mivel Krisztus is megnyitotta tanítványai értelmét. Ismét merész allegorizálásba csap át. Leánya, mondja, az ekklesia. ') Ezt bizonyára nem. Aug. nem értette meg a Birák könyvének szellemét, mely szerint a bűnbe s e miatt bajba jutott törzseket mindig a törzsnek egy egy kiváló fia szabadítja meg, kit az Isten lelke indított fel, mi azonban nem zárja ki e hősök vétkeit.