Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével

58 Marton Lajos. látjuk, annyi fogékonyságot és készséget tanúsított. A pogányok jelei (signa) azonban a teremtett dolgoknak jelölésére szolgálnak. Pl. Neptunus szobra a tengert jelöli, tehát a teremtményt tiszteli a teremtő helyett. De ennél még alacsonyabb fokot mutat az a felfogás, mely emberek csinálmányát tiszteli istenként. A keresztyénség a zsidók signumait igaz jelentésükkel helyettesítette, a pogányokét pedig eltörölte. A régi sok, meg nem értett s ezért terhelő jel helyett mi csak két könnyen végezhető és felséges értelmű jelet kaptunk, melyek: baptismi sacramentum et celebratio corporis et sanguinis Domini, melyeket nem testi szolgasággal, hanem inkább lelki szabadsággal kell tisztelni. De ha a képes, átvitt értelmű kifejezést szószerint venni nem szabad, úgy viszont a szószerintit sem képlegesen. A főszabály itt ez: „Quidquid in sermone divino neque ad morum honestatem, neque ad fidei veritatem proprio referri potest, figuratum esse cognoscas." Az erkölcsök tisztessége az Isten ós a felebarát szeretósére, a hit igazsága az Isten ós felebarát megismerésére vonatkozik. Úgy tetszik, ez a definitio is nagyon dogmatikus ós ruganyos. Mi a képes és szószerinti értelem, az a stilistika dolga és nem a dogmatikáé. Itt a nyelvi és tárgyi megértés igazít el. A fenti definitio sem Augustinust, sem az egyházat nem védte meg a kettőnek gyakori összetévesztésetől. Közelebbről is megvilágítja a dolgot. Az emberek — mondja — a kor és a környezet szokása szerint mórlegelik és minősítik a bűnt és az erényt. Ha a kor felfogása eltér a szentírásétól, az emberek hajlandók ennek mindjárt képes értelmet tulajdonítani. Pedig a szentírás nem parancsol mást, csak a szeretetet, nem hibáztat mást, csak a bűnös vágyat (cupiditas) és ily módon neveli az emberek erkölcseit. Csak a katholikus hitet erősíti a multak elbeszélésével, a jövő dolgok előre hirdetésével s a jelenvalók demonstratiójával. Mindezek a caritas táplálására ós erősítésére ós a cupiditas legyőzésére és kiirtására szolgálnak. Szeretetnek nevezi a lélek indulatát (motus) Isten élvezésére önmagáért s a maga ós felebarátja élvezésére Istenért. Érzéki vágynak pedig a lélek indulatát a maga és felebarátja ós bármely test élvezésére — nem Istenért. Mindkettőnek két foka van. A mit a féktelen vágy a saját teste és lelke megrontására tesz, az a flagitium (aljasság). Ez az első. A mit pedig más kárára tesz, ez a facinus (gaztett). Ugyancsak a mit a szeretet a maga hasznára tesz, az az utilitas (hasznosság), a mit máséra, az a beneficentia (jótékonyság). Minél inkább pusztul a vágy uralma, annál inkább nő a szereteté. így áll elő az erény. A mi szigorú és kegyetlen tett vagy mondás van a