Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
48 Marton Lajos. csak az I— III. könyvre terjed ki, melyekben a szentírás értelmének megtalálásáról, a modus inveniendi-ről szól, mig a IV. könyv, melynek tárgya a modus proferendi, a megtalált értelem gyakorlati alkalmazása, a homiletika körébe vág. Még e háromból is tulajdonképen csak a II. III. és az I. vége tartozik ránk, mert az I. könyv túlnyomó része általános dogmatikai és morális tételeket fejteget, melyeknek szempontjai alá helyezi a következendő hermeneutikai elveket. Rövid prológusában utal a szentírás tárgyalására vonatkozó szabályok fontosságára, mely az olvasás megkönnyítésében és a rejtélyek megfejtésében való segítségben áll. Megfelel az esetleges calumniatoroknak. Azoknak, kik nem értik meg szabályait, azt feleli, hogy ő nem tehet arról, hogy, ha nekik a holdat, vagy egy csillagot mutat ujjával, még az ujját sem képesek látni. Azoknak, kik szabályait megértik ugyan, de a szentírás magyarázására alkalmazni nem tudják, azt feleli, hogy δ arról sem tehet, ha ezek csak az ujját képesek látni, a vele mutatott csillagot pedig nem. Végül azoknak, kik ily szabályok nélkül, mintegy inspiratio segélyével jutottak el a szentírás megértésére (vagy esetleg csak azt hiszik, hogy eljutottak) s ezért ezeket szükségteleneknek tartják, azt feleli, hogy örüljenek az Isten e nagy ajándékának, de azért ne higyjék, hogy ez mindenkivel úgy történik, vagy hogy az emberek és iratok segítsége felesleges. A nyelveket is ezek által tanuljuk, bár az apostolok a lélek közléséből vették. Mózes, Pál, Cornelius, a szerecsen eunuch mind emberekhez utasíttattak. Kevélység és irigység nélkül adja és vegye tehát tanitó és tanítvány e tudományt. Ezért szükségesek e szabályok, melyek birtokában az olvasó más intellectort nem keres, hanem az elrejtett értelemre maga is eljuthat, vagy legalább valami fonák értelmezés absurditásába nem esik. Erre a mű átolvasása után én is azt mondhatom, a mit Aug. mondott fentebb Tyconius reguláira: túlbecsüli értéköket. Az első könyv a fentebb adott felosztás szerinti első csoportot (I. II. III. k.) ismét tagolja: Omnis doctrina vei rerum est vei signorum, sed res per signa discuntur. Res-nek nevezi azokat a dolgokat, melyek nem valaminek a jelölésére használtatnak. A hit és morál tárgyait érti alattuk. Ezekről szól az I. könyv, mig a II. III. a jelekről. Minden jel (signum) valami dolog is, de nem minden dolog (res) jel is. Vannak olyan dolgok, melyek más dolgoknak jelei is lehetnek. Vannak azonban olyan jelek, melyeknek egész használata a jelölésben áll, minők pl. a szavak. Senki sem használ szavakat, hacsak valaminek jelölése végett nem. Ebből kiviláglik, mit nevezek jeleknek (signa); azokat a dolgokat t. i., melyek valaminek jelölésére szolgálnak.
