Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az 05ΐίεΓείεΙ)τέη irodalom. 43 Exegetikai iratai nem sokat érnek; noha nem értette a héber nyelvet, mégis kommentárokat írt a Zsoltárokhoz, Ésaiáshoz és az Énekek énekéhez. Annál becsesebb azonban περί τών τοπικών ονομάτων εν τη θεία γραφή, Palaestina közelebbről Jeruzsálem topograpliiája. Görögül kiadta Bonfrére (Paris 1631), revideálta Clericas, Onomasticon urbinm et locorum s. scripturae (Amstel. 1707). Nem említett dolgozatai részint elvesztek, részint még kiadatlanok. Az újszövetségi kánon történelmében ha nem is korszakot, de forduló pontot jelöl Eusobios isagogikai nyomozása, a melynek eredményét egyháztörténelmében (III. 3. 24. 25) közli. A hagyomány, a köztudat és a történelmi bizonyságok alapján egyaránt hiteleseknek, kétségtelenül apostoli eredetűeknek elösmert kánoni iratokat όμολογούμενα névvel jelezvén, ilyeneltűl sorolja fel először a négy evangóliomot (fV πρώτοις τήν άγίαν των ει'αγγελίων τετρακτύν), erre nyomban következik (οϊς επεται) az apostolok cselekedeteiről szóló könyv (ή των πράξεων τών αποστόλων γραφή), a moly után pedig (μετά δέ ταίτην) a Pál apostol leveleit sorolja fel átalában (r«g Παύλου καιαλε/.τέον επιστολής), majd azok után (

α'ις εξής) János, mint szintén Péter első levelét (

τήν φερομένην '

Ιωάννου προτέραν και ομοίως τήν Πέτρου κυρωτέον έπιστολήν) és így végzi előadását: Ezekhez számítható még, ha úgy tetszik, a János apokalypsise (επί τούτοις τακτέον, ειγε φανείη, τήν άποκάλυχίην Ιωάννου.) Szerinte ez a βιβλία όμολογούμενα. Α szintén sokak előtt ösmeretes βιβλία αντιλεγόμενα sorába tartoznak Jakab és Júdás levele, Péter 2. és János 2. ós 3. levele. Hozzáteszi aztán, hogy a νόθα osztályába sorozhatók az Acta Pauli és Hermas ποιμήν-je, meg az úgynevezett apokalypsis Petri, a Barnabás levele s az úgynevezett διδαχαί τών αποστόλων, továbbá tetszés szerint (ετι τε, εί φανείη) a János apokalypsise, a melyet némelyek elvetnek, mások ellenben a homologumenához számítanak. Megjegyzi egyszersmind, hogy ő ebben az általa közlött jegyzékben, az egyházi hagyomány alapján különböztette meg az igazi hiteles iratokat azoktól a többiektől, melyeket az eretnekek az apostolok nevei alatt emlegetnek, a melyekhez sorozza még az előbbiektől elkülönítve a Péter, Tamás, Mátyás evangéliomát, az András, János és a többi apostolok Actáit, azzal a hozzáadással, hogy ezeket a termékeket egyetlenegy egyházi atya sem méltatta arra, hogy idézze; tehát ezek nem νόθα, hanem άτοπα πάντη και δυσσεβή. Ebből látható, hogy a όμολογούμενα (négy evangéliom, Acta, Pál levelei, János, Péter első levele ós apokalypsis) merő ellentétéül tulajdonképen a valósággal apokryph ατοπα και δισσεβή termékeket lehet tekintenünk és e két osztály között van az antilegomena meg a notha, a mely két kifejezés úgyszólván ugyanazt jelenti; mindamellett nyilván meg-