Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az 05ΐίεΓείεΙ)τέη irodalom. 39 kinek utódával Stephanussal i254—257) igen ádáz tollharcot vívott a felett, hogy vájjon az eretnekek gyülekezetében kiszolgáltatott keresztség érvényes-e? Cyprianus határozottan azt vitatta, hogy nem, Stephanus pedig azt, hogy igen. Értekezésszerű levelet részben az üldözések alatt hitehagyott tagok (lapsi) visszafogadásáról, részben az úrvacsorai kehelyről (de sacramento calicis dominici) szólanak. A római egyház vezérszerepre törekvését világítja meg a római klérussal folytatott levélváltása, míg a Moyses és Maximus hitvallóhoz írt három levele a milyen dagályos, épolyan tartalmatlan. A neve alá csúsztatott apokryph leveleket ós költeményeket mellőzve, megemlítjük még azokat a másoktól származó, de a cyprianusi levélgyűjtemény be felvett egykorú öt levelet, a mely azt igazolja, hogy abban az időben az alsóbb körök még felette igen küzdöttek a latin nyelv nehézségeivel és a mint Schanz találóan megjegyzi (id. m. 331. 1.): „Besonders zu beachten ist es, dass die römische Kirche im Jahre 250 noch nicht im Stande war, offizielle Schreiben im korrekten Schriftlatein abzufassen." Cyprianus mint író közérthető módon és több oldalról megvilágítva terjeszti elő gondolatait; szereti a képes beszédet, az allegóriát; nyelvezete virágos, tetszetős, átlátszó, vonzó. Nagy erővel tud hatni a tömegre. Az eszmék birodalmában jóval mögötte marad Tertullianusnak, kit mesteréül tekintett, sőt több munkáját egyszerűen utánozta: ámde gyakorlati és építő irodalmi munkássága mélyebb nyomokat hagyott maga után, mint a nálánál szellemi tekintetben kétségen kívül kiválóbb Tertullianus. A kánontörténelemben Cyprianus tekintélye és tanúbizonysága azért is jelentékeny, mert δ mindig a biblia alapján áll, még ott is, a hol exegesise célzatos vagy elfogult, p. o. a locutn Petri kérdésében (Ep. ad Antonianum) vagy a cathedra Petri jelentőségét illetőleg (Ep. ad Cornelium). Ezek a tételek különben nagyobbára későbbi interpolatiók. Irodalom. Rettberg Fr. Wilh., Thascius Caecilius Cyprianus. Göttingen 1831. Peters Joh., Der hl. Cyprian von Karthago. Resensburg 1877. Gervaise Jac., La vie de St. Cyprien. Paris 1717. Freppel É., St. Cyprien et l'église d'Afrique au Ill-e siécle. Paris' 1890. Poole G. Α., Life and times of Cyprian. Oxford 1840. Műveit kiadták: Joannes Andreas episcopus Aleriensis 1471 (editio princeps). Kitűnő editio a Rigaliius Miklósé Paris 1648., továbbá a Fell és Pearson-féle Oxford 1682., a Baluzius Istváné Paris 1718, melyet az δ halála után Prud. Maranus fejezett be. Újabban jeles kiadást rendezett sajtó alá Härtel W., Corpus scriptorum ecclesiasticorum latin. vol. III (Bécs 1871). Német fordításban szemelvényeket adott ki Krabinger, Augsb. 1848, továbbá Ohl és többen, Biblioth. der Kirchenväter 2 kötet 1869-79. L. Caecilius Fiimianus Lactnntius afrikai (ós nem olasz) származású, előbb pogány vallású szónoklattanár Nikomediában, majd keresztyénné levén, buzgó és ízlésteljes, noha