Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

36 Dr. Erdős József. harcot hagyja abba és végezze a tisztét emberséges módon. De fuga in persecutione helyteleníti a keresztyén üldözés elől való futást. Scorpiace ellenszer azoknak a gnostikus skorpióknak a marása ellen, a kik azt vélik, hogy a keresztyéneknek nincs szüksége a vértanuságra. β) Gyakorlati irányúak: De pallio a bölcsészköpeny viselését védelmező irat (208—211 tájáról). De virginibus velandis a hajadonok lefátyolozásáról. De exhortatione castitatis, a melyben egyebek közt megtiltja a feleségének, hogy az δ halála után másodszor is férjhez menjen. De monogámia az egy nej őségről, megtiltván egyszersmind az özvegységre jutott házasfeleknek az újból való házasságra lépést. De ieiunio adversus psychicos a bőjtölésről. De pudicitia vitairat a szüzességről ; itt a házasságtörést, illetőleg a paráználkodást a bálványimádással és gyilkossággal egyenlően büntetendő cselekménynek nyilvánítja. γ) Eretnekellenes munkái: Adversus Hermogenem, a melyben valószínűleg Theophilos (m. h. circa 182) προς τήν αϊρεσιν 1 Ερμογένονς-a nyomán, Hermogenes festőnek az anyag örökkévalóságáról szóló ábrándos elmélete ellen küzd. Adversus Valentinianos az egész római birodalomban elterjedt valentinusi gnosist igyekszik nevetségessé tenni. Adversus Marcionem libri V., Adversus Praxeam a monarchianusoknak a trinitasról alkotott felfogását ostromolja, vagyis Praxeasnak és társainak azt a vélekedését cáfolja, mely szerint Krisztus összes tevékenysége isteni természetű (c. 5: Duos unum volunt esse, ut idem Pater et Filius habeatur. C. 3: Itaque duos et tres jam jactitant a nobis praedicari, se vero unius Dei cultores praesumunt. Monarchiam, inquiunt, tenemus. (c. 10: vanissimi isti Monarchiani). De anima a lélek természetéről 203 táján írott első tudományos psychologia keresztyén alapon. De carne Christi Krisztusnak valóságos emberi testéről, a melyben szűz Máriától született. De resurrectione carnis az előbbivel kapcsolatosan a test feltámadásáról. Elveszett iratai: De spe fídelium a hívők reménységéről. De paradiso; adversus Apelleiacos, Apelles gnostikus követői ellen. De censu animae adversus Hermogenem a lélek eredetéről. De fato. De ecstasi libri VII. De Aaron vestibus. Liber ad amicum philosophum. De carne et anima. De animae submissione. De superstitione saeculi. Elvesztek még három themáról írott görög munkái, a melyek azonban latinul fönmaradtak, úgymint De spectaculis (cf. de cor. mii. 6); de baptismo (cf. de bapt. 15) ós de virginibus velandis (c. 1.). A kánontörtónelem nagy súlyt helyez Tertullianusnak kritikai nyilatkozataira, a melyeket különösen a haeresissel