Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda

Jézus élete és a Napoleon legenda. 303 nek neve Bellerofon volt s melynek fedélzetén egy felgyűrt kalapú kis embert láttak, aki, amint nekik mondották, Napoleon volt. Ez azonban a végső batár, melyet tanuságtételük elér. Hogy ki adta nekik a bizonyosságot, hogy az a felgyűrt kalapú ember végig élte mindazt a regényes és csodálatos kalandot, melynek elbeszélésével minket oly soká orrunknál fogva vezettek, azt barátom nem tudta velem közölni. Látták talán azok az emberek a felgyűrt kalapú ember arcán felirva valódi nevét ós authentikus történetét? Ez a bizonyság tehát semmivel sem ér többet, mint azok a kísérteties történetek, amelyeket parasztok beszélnek el, akik, ha az ember nekik hinni nem akar, győzelmesen mutatnak a sötét sarokra, amelyben a szellem mindenkor elszokott tűnni. Semmiképen sem nyomatékosabb azoknak a derék harcosoknak bizonysága, kik sebeiket mutogatták, melyekat akkor szereztek, mikor az ellen a rettenetes Napoleon ellen harcoltak. Hogy harcoltak és megsebesültek, az kétségtelen s époly kétségtelen, hogy hitték, amit nekik arról beszéltek, aki miatt csatába menni kényszerültek. Nagy és veszélyes megsértése is lett volna a fegyelemnek részükről, ha ebben kételkedtek volna. Ámde úgy látom, hogy ezek mind olyan emberek, kik jobban tudják kezelni a fegyvert, mint osztályozni a bizonyságokat s kimagyarázni a mondákat. Ha tovább megyünk, s ezektől az emberektől pontos számadást kívánunk arról, hogy saját tudásuk alapján mondják el, hogy kik voltak az ellenséges tábornokok, kinek parancsa alatt állottak s hogy vájjon az az ember, aki ezeket a parancsokat kiosztotta, valóban végrehajtotta-e mindazon bámulatraméltó tetteket, amelyekről az emberek beszélnek, úgy csakhamar a legnagyobb bizonytalanságra ós tudatlanságra bukkanunk náluk. De nézzük csak, hogy az elbeszélések mely fajához tartozik a Napoleon történet ? A költemény minden vonása megvan ez elbeszélésekben. Minden esemény nagy, fényes, csodás: óriási seregek, rettenetes győzelmek, sohasem tapasztalt hidegség, irtózatos szerencsétlenségek kimenekülés oly helyzetekből, mikor a megsemmisüléstől csak egy hajszál választotta el, nagy birodalmak hírtelen megsemmisítése. Mindez minden számítás ellenére történik s ellene mond a korábbi idők minden tapasztalatának s épen ez az a mérték, melyet az epikai költészet alkalmaz s amely arra van számítva, hogy a képzeletet lekösse. Épen ezért megvan minden eseménynek a maga kerekdedsége és teljessége, mely szintén a költészet jellemvonása. Semmi sem történik csak félig, vagy részben, mint ahogy a való életben történni szokott. Teljes győzelmek, tökéletes vereségek, egész birodalmak megsemmisítése s épily rögtöni teljes helyreállítása. Mindezen