Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda
290 D r· Antal Géza. eljárást igyekeznek ad absurdum vezetni azzal, hogy a Krisztus problémával szembe-állítják a Napoleon problémát, kimutatván, hogy ugyanazon alapelvek szerint, melyekkel Jézus történelmi létezését tagadja a Ivalthoff-féle irányzat, tagadni lehetne Napoleon történelmi létezését is. Hase Károly, a német egyháztörténetirás nagymestere, ki a maga Jézus életében tiltakozik az ellen, hogy a történelemben csak azt higyjiik valónak, amit közjegyzői okmánnyal igazolni lehet, egy érdekes adomát beszél el, mely talán alapul szolgált a Krisztus probléma és a Napoleon probléma párhuzamba állításának. Az erfurti kongresszus idején egy udvari bálon Waimárban Napoleon azt mondotta Wielandnak, hogy Krisztus talán nem is élt. A császár ezt csak a vita kedvéért vetette oda, hogy hallja, mit felel rá a német tudós. Wieland azt válaszolta, hogy ilyen módon egy ezredév múlva könnyen lehetne állítani azt is, hogy Napoleon sohasem élt s a jenai csata sohasem törtónt meg. „Nagyon jó" — válaszolt Napoleon s mosolyogva tovább haladt. Ez a kis történelmi adoma lehetett, mint mondottuk, alapja annak az ötletnek, hogy Napoleon életét ugyanazon kritikai szemüvegen át vizsgálva, mint a Jézus életét, annak mithikus jellegét a szigorú kritika módszerével bizonyítsák be s így ezzel az apagogikus bizonyítékkal vigyék ad absurdum azt az eljárást, melyet a mithikus theoria vallói Jézus életével szemben gyakorolnak. A gondolat annyira tetszetős s a bizonyítási mód a túlzó negatív kritika képtelenségeivel szemben oly alkalmas, hogy nem csodálkozhatunk azon, hogy már az első munkával szemben, mely Jézus életét, ha nem is egészen, de legnagyobb részében mithikusnak igyekezett kimutatni, találkozunk azzal a kísérlettel, hogy történelmileg soha kétségbe nem vont események és személyek valóságos létezését s megtörténtét a mithosz körébe vonják. Mindjárt Strausz „Jézus élete" megjelenése után három ily pax*odiájával találkozunk a mithikus felfogásnak. Az egyik, melynek szerzője Dr. Casuár név alá rejtőzött s mely megjelenési helyül Mexikót, évszámul pedig 2836. évet tüntette fel címlapján, Luther eletét tárgyalta ily módon, bebizonyítani igyekezvén, hogy a jövő történetírás előtt,ha eljárásában hasonló elvek vezetik, Luther élete is csak mithosznak fog tetszeni. A második a kritikai eljárást Napoleon életere és személyére alkalmazta s angolból fordítva 1836-ban jelent meg. A harmadik egy francia irat, mely Párisban 1839-ben látott napvilágot, magát Strauszt mutatja be az 1000 év múlva megírandó történelem ítélete szerint, soha nem létezett mithikus személynek. Habent sua fata libelli; a Napoleon párhuzam oly frappáns és mulattató, hogy 70 év múlva, mint Kalthoff theoriá-
