Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda
Jézus élete és a Napoleon legenda. A XIX. században eleinte csak bátortalanul, később mind nagyobb erővel nyilvánul meg az a törekvés, hogy Jézus élettörténetének egyes csodás mozzanatait a mithosz birodalmába utalják. Ezt a törekvést a negyedik évtized közepén éles kritikai vizsgálat s a raciónalizmus és szupranaturálizmus magyarázatainak ellentétessége alapján Strausz Dávid Frigyes juttatja erőteljes kifejezésre nagy feltűnést keltett művében a „Jézus életé"-ben. Közkeletűvé lett, bár téves, az a felfogás, hogy Strausz az evangéliomi elbeszélések egészét mithikusnak állítja. Ο maga tiltakozik az ellen a feltevés ellen, mintha munkájának végső következése az volna, hogy nemcsak a csodás elbeszélések, de a történelmileg nem kifogásolható elbeszélések is költöttek volnának, vagyis, hogy a Jézusra vonatkozó evangéliomi tudósítások nem egy valósággal élt történelmi személyiség emlékét őriznék meg, hanem csak a tudatos vagy tudattalan mithoszkópző költői képzelet termékei volnának. Annak megcáfolásául, hogy az evangéliomokat nem tekinti egyebeknek mithikus elbeszéléseknél, írta meg mintegy 3 évtizeddel utóbb „a német nép számára" Jézus életét úgy, amint azt a történelmi kritika eredményeinek figyelembe vételével az evangéliomi elbeszélések nyomán megkonstruálhatónak vélte. Mindamellett is ez a közkeletűvé lett nézet, melyet az első „Jézus élete" ellen harcoló polemikus irodalomban is kifejezésre jutni látunk, nem volt minden alap nélkül a Strauszféle kísérlettel szemben. Ha egyedül a bíráló szubjektív meggyőződésétől függ, hogy mit fogadjon el az evangéliomokból valónak s mit mithikusnak: a határt megvonni a történelmileg hiteles s a történelmi szempontból elfogadhatatlan nézetek között lehetetlen. Ezért látjuk, hogy egyrészt az orthodoxia képviselői kétségbe vonják a Jézus élete megírásának lehetőségét, másrészt túlzó negativ kritikusok nemcsak a csodás evangéliomi elbeszéléseket, hanem az összes evangéliomi történeteket, sőt magának Jézusnak történelmi létezését is a mithosz körébe utalják. Alig néhány évvel Strausz nagy feltűnést keltő mő vének megjelenése után Bauer Brúnó nemcsak János evangélio-