Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Jónás Jánostól: Az erkölcs alapja
280 J ó n* s János. öntetűséget az erkölcsi felfogásban nem is mondom a kaffernél, a hottentottánál, az ó-kori görögnél, a töröknél a hindunál hanem akárcsak a mi mai nyugat-európai művelt társadalmunkban is? Valóban, ha nem akarunk egész odáig menni egyoldalú ítélkezésünkben, hogy csak egy vagy néhány bizonyos ember erkölcsi kódexét fogadjuk el egyedül érvényesnek, és ha nem akarjuk az erkölcstelenség bélyegét sütni azokra a milliókra, akik más parancsolatokra és titalmakra esküsznek, nem önmagunkra sem, akik tapasztalt és érett fővel mást tartunk követendőnek, mást kerülendőnek, mint tartottunk fiatal korunkban: szinte azt kell mondanunk, hogy nincs is abszolút jó vagy abszolút rossz cselekedet, sőt hogy a plus és minus fokkal való jelzés, aminőt például hőmérőinkre alkalmazunk, egyáltalában nem illik cselekedeteinkre. Vannak ekkép gondolkodó emberek is, tudósok és nem tudósok, az elméletnek s a gyakorlatnak emberei. Már az ó kori filozófiában is és még inkább a modern világnézletek között találkozunk elméletekkel, amelyek a rideg o.kság elvét feltétlenül kiterjesztik az ember lelki életére is Valamint karom mozgása szükségkép való következménye gépiesen ható okoknak, úgy gépiesen ható okoknak, mert nem szabad akaratomnak, hanem velem született természetemnek szükségkép való szüleménye az a cselekedet is, amelyet mozgó karommal végrehajtok. Nem én döntöm el, hanem a pillanatnyi körülmények, hogy gyilok van-e mozgatott kezemben, amellyel embert ölök, vagy alamizsna, amellyel egy szegény család nyomorát enyhítem. A jónak s a rossznak jelzőjét alkalmazni az ilyen gépies cselekvésre époly kevéssé lehet mint az eldobott kőesésére. És ha mégis értékelni akarjuk a cselekvést — mert hiszen a köröl is azt mondjuk, hogy jobbra vagy balra esik, — akkor azt mondják, nem ugyan a tudósok, akik gondolkodásuk elvont következetességében amaz elméletet felállították, hanem a tőlük ilyen irányban szívesen tanuló praktikus emberek, hogy cselekedeteink egyedül helyes értékmérője csak a siker lehet. Ha sikerült adófizetőddé tenni a gyámoltalanságot, vágyaid áldozatává az ártatlanságot; akkor helyesen cselekedtél. Ellenben ha rajta vesztettél s az elavult erkölcsi szabályok szerint itélő buta emberek testi vagy erkölcsi büntetéssel sújtanak: úgyá kell neked, mert csakugyan helytelenül cselekedtél, ügyetlen voltál, rajtakaptuk. Az ethikai szkepszisszel, az erkölcsösség merő tagadásával találkozunk az ó-kórban és találkozunk a mi korunkban is. Különösen a 19. évszázad közepén a természetről való tudásunk bámulatos és rohamos haladása egy ideig uralkodóvá tette az úgynevezett materialisztikus felfogást