Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

28 Dr. Erdős József. némelyek tévesen tulajdonították neki a Hippolytos Φιλοσο(jpoi'juwa-jának, illetőleg 12 könyvből álló elenchosa első könyvének a szerzőségét. Nagy számú műveiből később Basileios és nazianzí Gergely Φιλοκαλία név alatt szemelvényt készítettek, a mi fönmaradt az utókor számára. Irodalom. Origenis opera omnia ed. Car. et Car. Vinc. De La Rue. Paris 1733—59. 4 voll., denuo recensuit C. Η. E. Lommatzsch. Berolini 1831—44. Origenis in sacr. script. commentaria, quaecunque graeca reperiri potuerunt ed. P. D. Huetius 2 voll. Rothomagi 1668. Paris 1679. Coloniae (Frankfurt) 1685. Κατά Kt/.aov ed. G. Spencer, Cantabrig. 1658. Origenis de principiis, ed. et annotatione instruxit E. R. Redepenning. Lips. 1836. Philocalia a Basilio M. et Gregorio Theol. ex variis Origenis commentariis excerpta, primum graece ed. Jo. Tarinus. Paris 1618., későbbi editio Robinsontól, Cambridge 1893. J. Denis, De la philosophie d'Origöne. Paris 1884. V. ö. még Gieseler, Lehrbuch d. Kirchengeschichte. Bonn 1814. I. 1. Christ Wilh., Geschichte der griechischen Litteratur. München 1898. 897 kk. 11. Az újszövetségi kánon történelmében Origenes kritikai tekintélye és mélyreható nyomozódásokon alapuló nyilatkozata határozott fordulópontot jelöl, a mennyiben ő az ősegyház történelmi s dogmatikai hagyománya és köztudata nyomán, a második században már átalánosságban elfogadott újszövetségi iratokat authentikusoknak ösmerte el. A négy evangéliomról szóló bizonyságtétele szerint ώς εν παραδόσει μαθών π ερί τών τεσσάρων ευαγγελίων, cí και μόνα αναντίρρητα έστιν εν τι] υπό τον ουρανό ν εκκλησία του ϋεοϋ" 'ότι πρώτον μεν γέγρααται το κατά Ματθαίον . . . όει'τερον δε το κατά Μάρκον . . . και τρίτον το κατά Λουκαν . . . επί πασι τό κατά Ίωάννην (Euseb. h. -θ. VI. 25). Az Actát Lukácsnak tulajdonítja, Pál apostoltól 14 levelet ismer el hitelesnek, habár a Zsid. levélről megjegyzi, hogy τά μεν νοήματα τοϋ αποστόλου εστίν ή δε φράσις και ή σνν'Ιεαις ό/ιομνημονεύσαντός τίνος: τά αποστολικά και ώσπερεί σχολιογραφήσαντος τά ειρημένα νπο του διδασκάλου . . . τις δέ ο γράψας την Ιπιστολήν, το μεν άληΟες ϋ-εος olöev. Α hét közönséges levelet szintén elismeri; János apostolról azt vallja, hogy og εύαγγέλιον εν καταλέλοιπεν . . . εγραψε και την άποκάλυψιν . . . καταλέλοαιε δέ και έπιστολήν πάνυ ολίγων στίχων, εστω δέ και δεντέραν και τρίτην κτλ. Ε mellett a régibb megkülönböztetéshez képest ő is használja az εύαγγέλιον és ά/ιόστοίος jelzést (Homil. XIX. ín Jerem.), de az egész kánont az egységes ή καινή διαθήκη névvel nevezi (de princip. IV. 1) és azóta állandóan ezt a terminust használja a theologia. Hippolytos antiochiai presbyter Photios szerint (cod. 121) Eirenaiosnak volt a tanítványa, de Origenessel is élénk szellemi összeköttetésben állott. A személyére és eletére vonatkozó régi adatok nagyon eltérők. Ma már tudjuk, hogy a harmadik század első negyedében Rómában működött mint tekintélyes főpap (όρχιερενς) és tudós író; de mivel az egyházi fegyelem kérdésében a szigorúbb életelvűekhez csat-