Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána

A Nirvána. 265 való szabadulásban megakadályozza: a saját lényünkben, az önmagunkban való csalódás ; a kétely ; a dolgainkban való bizakodás; az érzékiség, testi gyönyörök ; a gyűlölet, rossz­indulat ; a földi élet szeretete; a mennyei élet utáni vágy ; a büszkeség; az önelégedettség; végül a tudatlanság. Csak az szabadul meg a földi élet gyötrelmeitől, aki ennek a tíz tévedésnek a tudatára jut, aki képes ezt a tíz bilincset egy­más után széttörni. A szerint amint ez sikerül, a hívő négy ösvényt, négy fokozatot ér el. 1) Az első fokozat az „áramlatba való belépés", a meg­térés, amit akkor érünk el, ha a jó társaságába szegődünk, a törvényt hallgatjuk, elmélkedésünk közben világosság támad bennünk, végül ha az erényt gyakoroljuk. A meg nem tért ember a bűn, az ellenségeskedés és tisztátalanság befolyása alatt áll; ha azonban az előbb említett módok valamelyike, avagy többje útján a szenvedésről, a szenvedés okáról, meg­szűnéséről s az arra vezető útról szóló „négynemes igazság"*) tudatára jön, a tökéletesség első fokát eléri. A második fokot azok érték el, kik még csak egyszer térnek vissza erre a földre. A megtért, ki a kételytől s a saját magában és a külsőségekben való hit csalódásaitól ment, eléri ezt a fokot, ha a vágyakat, a gyűlöletet s a csalódáso­kat a lehető legkisebb mértékre csökkenti magában. A harmadik fokot azok érték el, kik nem térnek többé vissza erre a földre. Ezekben az érzékiségnek és rosszakaratnak még a csírája is el van fojtva, Szivükben a legkisebb bűnös vágy sem támad már sem önmaguk javára, sem mások kárára. A negyedik, a legfölsőbb fok: az arahátság. 3) Ezt azok érik el, kik az öt magasabb tévedéstől is mentek már, kik teljesen szabaddá válnak úgy a földi-, mint a mennyei élet utáni vágytól, úgyszintén a büszkeségtől, önelégedett­*) L. a Buddha betegségéről és haláról szóló könyvben: Maha Parinib­bána Suttá II. 1—7. Megjelent Bhi/s Davids »Buddhist Suttas" c. fordítás­gyűjteményében „Book of the Great Decease" 23 — 11. 2) A „négy nemes igazság" Buddhának az öt szerzetes számára tartott benáreszi első prédikációja szerint a következő: „Szerzetesek! Ez a szenvedésről szóló szent igazság: a születés szen­vedés, a kor szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, olyannal együtt élni, kit nem szeretünk, szenvedés, olyantól elválasztva élni, kit szeretünk, szenvedés, el nem érni azt, ami után vágyakozunk, szenvedés Szerzetesek! Ez a szenvedés előidézésének szent igazsága: szomjúság az, mely újjászületéstől újjászületéshez vezet az örömmel és a vággyal együtt Szerzetesek! Ez a szenvedés megszűnésének szent igazsága: ennek a szomjúságnak a megszüntetése a kívánságok teljes megsemmisítése által . .. Szerzetesek! Ez a szenvedések megszűnésére vezető útról szóló szent igazság: ez a szent, nyolcfelé ágazó ösvény: igaz hit, igaz elhatározás, igaz szó, igaz tett, igaz élet, igaz igyekezet, igaz gondolkodás, igaz önmagunkba merülés." L. a második nagy, ú. n. Majjhima Nikáyá-ban lévő Mahavagga I. 6. s) Szószerinti jelentése: „olyannak az állapota, aki méltó, vagy nemes".

Next

/
Thumbnails
Contents