Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

26 Dr. Erdős József. sággal megvan (σνμφο>νια νόμου και προφητών όμοϋ ν.αί αποστόλων συν και τω εϊαγγελίι·> Strom. VII. 16) és épen azért Isten változatlanul ugyanaz mind az ó- mind az újszövetségben {την αυτόν θεόν οιά νόμου ν.αί προφΐ]τών χαί ευαγγελίου ό απόστολος κηρύσσει III. 11). Am miként a törvény és a próféták iratai, épenúgy azonos isteni eredet alapján az evangéliomok ős apostoli iratok is befejezett, egységes kánont alkotnak és már Kelemenné] megtaláljuk a szerves kapcsolatban levő ó és új szövetségi kánon egymás mellé állítását, illetőleg coordinatióját, a minek jelzéséül ő a későbben átalánossá lett ι) παλαιά και η νέα διαθήκη elnevezést használja (V. 13). Egészen természetes dolog, hogy a már akkor közönségesen ösmert összes újszövetségi iratokat ő is számtalanszor idézi, sőt a szerzők neveit is megnevezi és az authentiára vonatkozó kritikai nézeteinek szintén kifejezést ad. Kétségtelenül hitelesnek ismerte el a négy evangéliomot, a melyeknek előállására nézve történelmi megjegyzéseket is tett (Euseb. h. e. VI. 13. Guericke, Comm. de schola quae Alexandriae floruit catechetica. Hal. 1825. Ρ. II. p. 8.), az Actát, melynek szerzőjéül Lukácsot fogadta el (Strom. V. 12. cf. Euseb. h. e. VI. 14), továbbá Pál apostol 12 levelét (a Filemonit rövidsége miatt dogmatikai és apologetai érvelésre kevésbbé alkalmasnak vélvén), aztán Péter és János első levelét és az apokalypsist (Strom. VI. 18. Paedag. 2, 12), meg a Zsid. levelet, a melyet Páltól írottnak tekint (a hypotyposes szerint Eusebiosnál h. e. VI. 14: τήν προς εβραίους έπιστολήν Παίλου μεν είναι φησί, γεγράφθαι δέ εβραϊκή cponfi cf. Strom. VI. 8); 2. Pét. Jak. 2. és 3. János valamint Jud. leveleit szintén ösmeri és részben szabályozó iratokúi idézi és alkalmazza (Strom. VI. 18, II. 15, III. 2). A gnostikuaok abbeli eljárását, hogy a kánon tételeit elcsűrik csavarják (μετατιθέναι Strom. IV. 6) megróva, hangoztatja, hogy az egyes szentiratokat az egyházi kánon szerint kell értelmezni (Strom. VI. 5)

; nem pedig úgy, mint a hogy a kényök kedvök szerint okoskodó haeretikusok cselekeszik (III. 4, VII. 16). A mi a hitet szabályozó egyházi kánonban nincs meg, az, mint p. o. az εΐαγγέλιον κατ

3 Αιγυπτίους határozottan mellőzendő (III. 9. 13), mert ό σεμνός της παραδόσεως κανών a κανών της εκκλησίας (I. Í, VII. 17), ΘΖ a κανών της πίστεως (IV. 15.) Origenes a görög egyház legkiválóbb polyhistora, a 202-ben vértanúi halállal kimúlt Leonides fia Alexandriában 185-ben született. Ifjúkori tanulmányait alex. Kelemen vezetése alatt folytatta s ernyedetlen szorgalmáért ό χαλκέντερος és ό άδαμάντιος névvel ruházták föl. Érintkezésben volt az új platóni tan tulajdonképeni megalapítójával, az alexandriai philosophiai iskola tekintélyes tanítójával Ammonios Sakkasszal (175—242) is. Már 18 éves korában Demetrios ale-