Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána

A Nirvána. 255 itt e földön részesei voltak"

1). Az nem tesz semmit, ha a mulandó földi lét, melynek gyökere meg van semmisítve, még egy szempillantásra, vagy akár egész világéletere, folytatja is közömbös ós látszólagos életét. Arról az időpontról beszélve, amikor a buddhista legfőbb célját eléri, azt mondja, nem az elhaló tökéletesnek az örökkévalóság birodalmába való bemenetelére kell néznünk, — akár az örök lét, akár az örök nem lét legyen is az, — hanem földi életének azon pillanatára, melyben a bűn- és szenvedés nélküliség állapotát eléri. Ezt nevezi igazi nirvánának. Az „igazi" nirvána kiemelése is megerősíteni látszik előbbi állításunkat, hogy Oldenberg csakugyan két értelmet fűz a nirvána szóhoz: földit és földöntúlit. Az igazi: a földi, a másik: a halálon túl a megdicsőültekre várakozó. Föntebbi szavaival az örökkévalóság birodalmának a létezését is elismeri, csak azt hagyja egyenlőre eldöntetlenül: örök létet, avagy örök nem létet látszik-e a buddhista szellem ez alatt érteni ? Más szóval: örök lét, vagy örök megsemmisülés vár-e az elhunyt tökéletesre? Tudja, hogy úgy Buddha, mint tanítványai, — miként láttuk — mindenkor kitértek ez elöl a kérdés elöl: van-e a halálon túl élet, vagy nincs? Oldenberg mégis ezekből a felelet nélkül hagyott kérdésekből s az elutasítás ürügyeiből azt hámozza ki, hogy ha azokból a tagadás volna is kiérezhető, úgy azzal szemben az állítás is fönnállhatott. „Olyan szellemeknek, kikben a földöntúli abszolút lét régi hite még visszhangzott; oly lelkületűeknek, kik a semmiségtől visszarettentek, kik az örök üdvösség reménységéből nem tudtak engedni, nem kellett-e Buddha hallgatásából mindenekelőtt azt kivenniök, hogy nem tilos nékik hinni, remélni ?" Az, erre a kérdésre adott sokféle feleletben ilyen irányzat nyomait véli határozottan föllelni, s még hozzá nem is kis mennyiségben : „Igen, én hajlandó vagyok ezeket a nyomokat oly számosaknak és oly határozottaknak tartani, hogy az ősi gyülekezet körében méltán sejthetjük az azokban megnyilatkozó pozitivabb irányzat túlsúlyát".

2) Khemá szerzetesnőnek Pasenadi kosalai király hasonló tárgyú kérdésére adott elútasító válaszában — mely szerint a tökéletes lényege feneketlenül mély, mint a tenger, a földi ember gondolkozása pedig nem merhet ki ilyen mélységet a rendelkezésére álló meghatározásokkal

3) — szintón igenlő feleletet vél: nem közönséges értelemben vett létet, de J) i. m. 313 1. 2) Oldenberg i. m. 327 1. 3) i. m. 329-330 11. Az eredeti szöveget 1. a Scmyutta Nikáya IV. k. 374 s köv. lapjain.