Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána
A Nirvána. 249 hittérítői munkásságuk tapasztalataival is igyekeztek megerősíteni. Közülük Spence Hardy, methodista lelkész húsz évig fáradozott a ceyloni buddhisták térítésén. Bigandet r. kath. püspök majdnem ennyi időt töltött Birmában; Wassilief tíz évig működött a pekingi orosz misszióban; Kellogg is tizenegy évig volt misszionárius Indiában. 1) Mindannyian arról győződtek meg, hogy a mai buddhisták a nirvánát semmiségnek tekintik. Ennek az irányzatnak első szószólója és kiváló harcosa Burnouf. Szerinte „a nirvána, mint a váltság ösvényének a vége, nem egyéb, mint a megsemmisülés, puszta semmi" 3) s a buddhista, ki a nirvánába vágyik, teljesen megsemmisülni óhajt. Buddha arra törekedett, hogy a szellemet szabaddá tegye; de nem az által, mint a brahmanisták, kik azt a Bráhmába, az őslénybe való visszamerülés útján vélték elérni: „Buddha a lét föltételeit semmisíti meg, midőn azt a pusztaságba, a semmibe, a megsemmisülésbe taszítja . . . ; a legfőbb jót a gondolkozás teljes megszűnésében látja." 3) Burnouf tudományos készültséggel érvelt eme fölfogása mellett. Hivatkozott a buddhismus atheizmusára, a Sutták szövegéből vett idézetekre, a névre, a mit a brahmanisták adtak a buddhistáknak, stb. Ennek a nézetnek hasonlóképpen nagytekintélyű képviselője volt St. Hilaire is. Szerinte a nirvána az összes fájdalmak, az összes újjászületések csalhatatlan megszűnése az embert alkotó elemek megsemmisülése által. Buddha „a nirvánából semmiséget csinál, hol az embernek nem kell többet félnie a visszatéréstől, egy olyan életre való újjászületéstől, melyet útál". 4) Ez a fölfogás volt uralkodó évtizedeken át. Igen kevesen voltak, kik ezzel szemben azt vallották, hogy a nirvána a szellem örökkétartó, boldog állapotát jelenti. Ezek közé tartozott a nagy pesszimista bölcsész, Schopenhauer, Bunsen s a vallásbölcsészet kiváló magyar művelője, Kovács Ödön is. A keresztyén vallás nagy ellensége, Schopenhauer igen nagy rokonszenvvel viseltetett a buddhizmus iránt. A „vallásról" s a „szanszkrit irodalomról" írt rövidebb tanulmányaiban is lépten-nyomon találkozunk a buddhizmusra való utalásokkal. 5) A brahmanizmus végső megváltását (a Bráhmába ') Nem a buddhisták, hanem a brahmanisták körében, mert Indiában magában már alig van néhány ezer buddhista; de — miként látni fogjuk — a brahmanisták tana a túlvilági életről sokban egybevág a buddhistákéval. 2) Introduction . . . 483. 1. 3) i. m. 480 és 620 11. 4) Avertissement... 21 1.; ugyanezt fejtegeti a „Journal des Savants"ban irt tanulmányában. „ 5) L. utolsó művének : „Parerga und Paralipomena" második részében az „Uber Religion" és „ Einiges zur Sanskritlitteratur" fejezeteket.
