Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyvismertetés. 239 aki vén?" (Ján. 3 4). Ε primitiv exegesisen kívül még egy nem kevésbbé naiv érvvel támogatja felvételét. „És mindezektől eltekintve, vájjon elegendő lehetne egyetlen emberélet a végleges begyakorlására mindannak, amit Jézus „hegyi beszédében" (Mt. 5. 6. 7) foglaltatnak"? Végezetül merészen kimondja a következményt: „Bizonyos, hogy Jézus hitt a reincarnatióban." . . . Nos mi az igazság tudatában még merészebben mondhatjuk, hogy Jézus soha sem hitt a reincarnatióban, mert erre sehol még csak egy halovány nyomocskát se találunk. Jézus nem volt buddhista, hanem — Jézus. Jézus feltámadását szerző a spiritismussal igazolja. Saját tapasztalatai szerint u. i. egy szellem képes testbe tömörülni s ez a test, — bár szemmel még nem látható, — de íefotografálható. Jézus szelleme tökéletesebben tudott testbe tömörülni. A „függelékben" szerző a már ismert „meghosszabbítási vonal" segítségével azon csodákat fejtegeti, melyek a többi evangéliumokban találhatók. — Végeredményül pedig levonja ama következtetését, aminek bizonyítására törekedett kezdettől, hogy lelki világunk tapasztalt jelenségeiből kialakulhat egy Jézuskaliberű ember fogalma. Bizonyos, hogy szerző könyve megírásában eredeti, uj csapáson haladt s a maga módja szerint célját el is érte, mert önmagával elhitette, hogy egy Jézus-kaliberű ember lehetséges . . . Azonban nem gondolta meg, hogy a „mozgó asztalt" Lázár feltámasztásától oly véghetetlen óriási távolság választja el, hogy ha azt mégis a maga „meghosszabbítási vonalán" valónak tudja elfogadni, ugy már nem a tudomány, de a hit régiójában él, amikor aztán nincs szükség se spiritismusra, se somnambulismusra, se buddhismusra.. se orvosi- s természettudományra, hanem Péter vallomására: „Te vagy ama Krisztus, az élő Istennek fia". — Könyve különben épen eredetiségénél fogva érdekes s nem tekintve a bevezetés triviális stílusát s néhány ugyanilyen szellemű hasonlatát, szépen van megírva, sok helyen élvezhető is. * * * Die Gemütsart Jesu. Nach jetziger wissenschaftlicher, insbesondere jetziger psychologischer Metode erkennbar gemacht von Julius Baumann

, ord. Prof. der Philosophie an der Universität Göttingen. — Leipzig 1908. Ε munka szerzője — egyike a leghallgatottabb göttingeni egyetemi tanároknak — még jobban hangsúlyozza munkájának a mai kor színvonalán álló tudományos alapját, mint az előbbié. Azonban Baumann egészen más eszközökkel dolgozik s más eredményre is jut, mint Wajditsch. Ennél el kellett ismernünk az eredetiséget s tárgya iránti tiszteletteljes kegyeletet, mindez Baumannnál hiányzik. Önálló theol. ismeretei nincsenek — önállóan egy véleményt se kockázhat meg —, hanem ha ilyenekre szüksége van, Wellhausen, Harnack, Schürer, Holzmann, Heitmüller