Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Lapszemle
228 Lapszemle. old., 2 márka) most bocsátotta ki. Az is, aki e cikkekben foglaltakhoz nem egy kérdőjelt jegyez, örömét találja Stadenek kerekded, finom előadásában és sokat tanulhat pontos ós lelkiismeretes kutatásaiból, egész tudományos eljárásából. A folyóiratnak ez az évfolyama is német, francia, norvég, holland, orosz és magyar kutatók nemzetközi találkozóhelye. A norvég Messel (Die Komposition von Lev. 16), Benzingernek ugyanezen folyóiratban közzétett s azóta a kommentárokban is elfogadott nézetét cáfolva, arra az eredményre jut, hogy Lev. 16-ban nem háromféle törvénnyel van dolgunk, hogy különösen az 1.—28. versek nincsenek kapcsolatban Lev. 10-zel, hanem hogy e fejezetben négy réteget kell megkülömböztetni (3 b 5—10; 2. 3 a 4. 11. 14—16 a 17—28; 12. 13. 16 1 5 25; 29—34), amelyek az engesztelési ünnep keletkezésének és fejlődésének tükörképét adják. Igen kérdésesnek tartom, hogy ez a komplikáltabb hipotézis egyhamar kiszorítja-e Benzinger egyszerűbb föltevését. Annál inkább győ'zhet meg a hollandus Noordtaij rövid cikke, hogy „2. Samuel 8, 36melynek színhelye az Eufrates vidéke, nem lehet azonos 10, j 5_ 1 9-cel, mely a hélámi csatáról szól, hanem a hélámi csata utáni időbe esik. A hollandus Dijkema „Zu Psalm 45" cimű cikke e zsoltárnak az Énekek Énekével való sok és világos paralléláiból kiindulva, azt bizonyítja, hogy a zsoltár is eredetileg nem király, hanem közönséges vőlegény számára költött világi lakodalmi ének volt. A gyűjteménybe nem azért került, mivel a gyűjtők a messiásra értették (így Cheyne és Smend), hiszen a megénekelt király egy király leánnyal készül egybekelni, „a messiás megnősüléséről pedig sehol sem esik szó, sem az ószövetség irataiban, sem az apokrifusokban, sem a többi zsidó iratokban". Az éneknek a zsoltárkönyvbe való felvételét úgy magyarázza, hogy a zsidó gyülekezet magamagát látta a király képében. Ezt elfogadhatjuk, de még ha a többi verset csakugyan a köznépből való házaspárra érthetnó'k is, a 7. 8. és 10. verseket mégsem szoríthatjuk bele a lakodalmi hyperbolák keretébe. A zsoltárnak két problémája (az ének eredeti értelme és a kánonba való felvétele) közül a szerző csak a másodikat oldotta meg kielégítően. — A magyarországi Marmorstein a Scriptio plena et defectiva midrasjáról értekezik és annak három töredékét közli. Nestle (Alttestamentliches aus den griechischen Synaxarien) újra felhívja a figyelmet a synaxariumokra, amelyeket az ószövetségi tudomány szempontjából még csak ezután kell kiaknázni. Közöl is néhány adatot a konstantinápolyi és egyéb synaxariumból, de azok csaki éppen ószövetségi vonatkozásúak, ,Γ különben pedig inkább az egyháztörténet körébe tartoznak. Houtsma hét szövegkritikai jegyzete közül említésre méltó itt az, hogy nvitfp a régi keleti hadseregek egy külön csapatát jelenti. Ennek a csapatnak az volt a feladata, hogy a fákat kivágja, a kutakat betemesse, a házakat és épületeket lerombolja sat. — König Ede ismét
