Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

216 Mayer Endre. megtérnek s keresztyenekké lesznek, behelyezi a maga országába, vagyis a kitört nemes olajfaágakat visszaoltja a nemes fába, a melyről letörettek. A mindenható Istennek módjában van ezt megcselekedni (17—24). Az evangelium terjedésének emberek előtt titkolt útja tehát az, hogy Izrael népének részszerű bukása csak ideiglenes s addig tart, mig a pogányok zöme be nem tér; ha ez megtörtént, akkor az egész Izrael örömmel fog sietni Istenéhez. A zsidók az evangelium álláspontjáról ellenségei Istennek a pogányok miatt, a kiválasztás álláspontjáról kedveltjei Istennek az atyák miatt, mert megfoghatatlanok az Istennek kegyelmi adományai és választása. Miként a pogány keresztyének egykor engedetlenek voltak az Istennel szemben, most pedig irgalmat találtak a zsidók engedetlensége folytán, hasonlóképen lettek ők engedetlenek a pogánykeresztyének iránt való irgalom által, hogy most magok is irgalmat nyerjenek. Isten mélységes bölcsesóge és ismerete megfoghatatlan, ítéletei kipuhatolhatatlanok ós útjai nem követhetők, mert ő belőle s általa van a mindenség, néki legyen dicsőség mind örökké. Amen. (25—36). e) Ötödik szakasz (12—15, 13). Az előző szakaszok elvi jelentőségű ós egyetemes jellegű bölcselkedő okoskodása után az apostol a római keresztyének életére alkalmazza azon főbb erkölcsi elveket, a melyeket tárgyalása során megemlített s míg előbb főképen a vallásos gondolkozást akarta szolgálni s kielégíteni különböző tanításaival: addig most a szívhez fordul s annak érzelmeit tisztítani s nemesíteni törekszik, hogy ily módon a keresztyén erkölcsi életet irányítsa. Hasonló utasításokkal találkozunk már a 6—8 fej.-ben, mindazáltal az apostol nem esik ismétlésekbe, mert míg 6—8. fej.-ben általánosságban szól a ker. ember erkölcsi életéről, addig itt egészen részletes a római gyülekezet tényleges viszonyaira vonatkozó utasításokat olvashatunk. Tartalma alapján joggal nevezhetjük intő parainetikus szakasznak, de nem páli ethikának, mint Otto teszi. Legelői egy általános tartalmú intéssel fordul olvasóihoz s ezután köz.öl más intéseket ennek alárendelve minden különös logikai menet nélkül. „Intelek tehát titeket Atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy állassátok testeiteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul, — ebben áll ugyanis a ti észszerű Istentiszteletetek, — és ne legyetek hasonlók e világhoz, hanem változzatok meg a ti elméteknek megújulása által, hogy meggyőződóst szerezzetek arról, miben áll az Istennek akarata, mi a jó, Istennek tetsző és tökéletes". Ezzel meg-