Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Martony Elektől: Ézsaiás 7,1-17
198 Ézsaiás. formái maradnak meg. Ez a vizionárius állapot kezdete. Immanuel alakja e szerint egy eksztatikus kép, mely a próféta lelkében megjelent feleletül a Juda jövőjére vonatkozó összes kérdésekre, azokra is, melyeket a törpe Dávidsarj hitetlensége támasztott. Hogy Immanuel mennyire ideális személy, kitűnik abból, hogy — a 15. vers szerint — 1) tejjel és mézzel táplálkozik és majdan 2) a jót választja és a rosszat elveti., — Igaz, hogy a mellett szakaszunkon kivűl az Ó-Szövetségben csak kétszer fordulj elő: 2. S. 17, 29, ahol e két eledel az Absalom elől bujdosó Dávidnak Mahanáim-ba hozott ajándékok közt szerepel, — és Job 20, 17, a hol „tejjel és mézzel folyó" patakokról 1) van szó : e két hely eléggé igazolja, hogy épen úgy állhat az ideális eledel megjelölésére mint Az a nézet pedig, hogy a „tej és méz" szakaszunkban az ország (föld) pusztulását jelenti, 2) elesik, tekintve azt, hogy a helyek, melyekre e jelentés alapítható volna — szakaszunk 16. verse ós 7, 21 ss. — nem hitelesek. 3) (Többen 4) a 15. vers hitelességét vonták kétségbe és a verset glosszának minősítették, a mely épúgy csúszott volna be a 16. vers előtt, a melyhez tartozott, mint 8 b a 9/a előtt. De ilyen glosszátor, aki nem látta, hogy a 16. versben nem Judáról, hanem ellenségei földjének pusztulásáról van szó, nem képzelhető). A tej és méz ideális tápláléka mellett a jó megválasztása és a rossz elvetése erkölcsi súlyú, több mint a jó és rossz külömbségének ismerete: erkölcsi jellem, melynél fogva az almäh fia nemcsak kerüli a rosszat, hanem a gonoszságot elveti és a jót valósítja. 5) Ama táplálkozás ós e jellem közt nincsen szorosabb okvagy időhatározói kapcsolat, mint amilyet az egyszerűen 1) πκοπι c'm i^m. 2) így az összes szótárak épen Jes. 7, 1 5-re mint egyetlen ó-szövetségi helyre való hivatkozással. ®) A 16. vers hitelessége ellen szól alaki tekintetben a 15. vers szavainak ismétlése és az egyesszámú Π0*ΤΧ. A 7, 2 12 5. terjedő szakasz pedig szinte témául tűzte ki a tej evés megokolását, a melyet igazán rabbinikus reflexiókon vezet keresztül, — úgyhogy alig származik a prófétától, a kinek kezenyomát legfeljebb 21'° és 22 b-ben lehet felismerni. A próféta szerzősége ellen szól 22' versrész; továbbá fi" 1" a 23. versben négyszer is előkerül s a 23-25. versekben a tövis és gaz ugyancsak háromszor. Hogy e szakasz mennyire nem támogatja a tejnek olyatén jelentését, hogy az pusztulást és nyomort jelent, mutatja épen 22a, mely szerint a tej bősége (!) miatt vajat esznek. 4) így Duhm, Marti. 5) Figyelemreméltó a „rossz elvetesé·*-nek első helyen való említése a 15. versben, a aiNö és "ΐιΠ2 inflnitivi absoluti, melyek az igefogalom in abstracto való kiemelésére szolgálnak, míg másutt, ahol csupán a választóképességről mint ilyenről van szó V'~'ige és f3 praepositio. (p. o. 2 S. 19, 3 6.)
