Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével

Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. 179 íróhoz, mint a hogy a hermeneutának kell. Csupán a hol rokon lélekre talál, mint pl. Fáinál, ott tud az ő gondolatvilágába beilleszkedni. Nyelvismerete is elégtelen, philologiai s történelmi érzéke sincs. így aztán iránytű nélkül tüzes képzelete viszi úttalan útakon, vagy talán inkább a saját gondolatait^keresi mindenütt. Ő még az allegóriákat is allegorizálja. Ο nem látja a bibliában a korok és írók' okozta különbségeket. Ott minden Isten szava, Isten pedig nem[változik. Innen a legtávolabbi locusoknak is legmerészebb összehozása. A biblia csak példatár, a bizonyító helyek gyűjteménye az egyház hite mellett, melylyel nem szabad ütköznie. Ilyen felfogás mellett csak a képleges magyarázathoz lehet menekülni. Ha néhol szűnik képzeletének csapongása, egészen szép és tárgyilagos magyarázatot ad, de ez csak ritkábban történik. A bencés kiadók vallják, hogy az ö módszerét követik a catholici commentatores. Ez nagy baj, terhes és káros örökség, mely nem engedi őket hozzáférközni a szentírás igaz és valódi értelméhez. Csoda, hogy nem kívánnak tőle szabadulni, sőt az új syllabus

1) napjainkban is megújítja a fentebb bőven tárgyalt regula fidei szabályozó érvényét az exegesisre nézve. Ez is ahhoz az örökséghez tartozik, melyet augustinismus

2) cimen ismer a tudomány a r. kath. egyházban, csakhogy itt nem sok köszönet van benne. Előadásmódja is sajátságos. Legtöbbször igen bőbeszédű és igen sokat ismétel, és pedig nemcsak az azonos tárgyról irott munkáiban, hanem egyebütt is. Ez részben csökkenti bámulatunkat iratainak mennyisége fölött, de azért meg nem szünteti. Egyébként ő műveinek kiadásában kevesebb kényességet tanúsít, mint a class. vagy modern írók. Ha látja, hogy használ vele, kiadja csonkán, vagy vázlatos kidolgozásban is. Stilusa igen különböző. Többnyire túltömött, néha egészen homályos, máskor meg majdnem átlátszó. Teljesen ura a szónak. Tud ugyanazon themáról egészen elvontan, tudós alapossággal és nehézkességgel — és tud, különösen ha kérik, nagyon világosan, egyszerűen, sőt népszerűen is írni, egészen a népies kifejezésekig leereszkedvén, írói hírnevének féltése nélkül. (Enarratio in psalm. 36,

3 , 6. 123, 8. 138, 2

0. De doctr. ehr. III. 3.) Szókincse óriási, a mi nagy miveltségóból és themáinak változatosságából folyik. Új szavak, vagy régiek új jelentésben gyakran fordulnak elő nála. Ez az egyik szembeötlő jelenség az új fogalmakkal, azzal az egészen új gondolatvilággal áll összefüggésben, melyet a keresztyénség vitt be a latinba, sőt egyenesen a bibliai nyelvekkel, melyek a szolgai latin fordításon át is erősen éreztették hatásukat. ') Ismertetését 1. a Theol. Szaklap V. 4.-ben. ') Harnack, Dogmengeschichte III. 3. A ker. lényege (ford. Rácz L.) 172. 12*