Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
178 Marton Lajos. Persze e kétféle megítélés tudományosan nem igazolható 1), de gyakorlatilag megérthető. Némileg analog eset volt nálunk az énekeskönyv javítása, melyet a nép nagyon kelletlenül fogadott s egy újabb kísérletnél ugyanez várható. Esetleg a Károli-revisionál is. Egyébként dicséretére mondhatjuk Augustinusnak, hogy később, élete végén jobb meggyőződésre tért Hieronymus fordítása felől s ennek a De doctr. christ. IV. könyvében, melyet 426 körül írt, kifejezést is ad.-) Ezzel végére értünk szemlénknek. A közölt szemelvényekből s kivonatokból mindenki Ítéletet alkothat magának. Én azt látom, hogy Augustinus a bibliában és a tudományokban rendkívüli nagy jártasságot tanúsít. Mennyiségileg is szinte ijesztő az a massa, melyet az exegetika terén összeírt, pedig hát nem is ez az ő munkásságának főtárgya. Az exegesis célját is egészen helyesen állapította meg, hogy az az írók gondolatainak megismerése s általuk Istené, és ennek nehézségeit s eszközeit is jól ismeri ós világosan kifejti. Erősen és helyesen óv a szószerinti és képes értelem összezavarásától, mert jól tudja, hogy e miatt szenved legtöbbet az értelem. És mégis mi az eredmény ? A gyakorlatban saját szabályait szegi meg s messze elmarad az elméletben felállított követelményektől. Ebben kétségkívül része van kora Ízlésének is, de a főok magában keresendő, az ő ellentétes elemekből csodálatosan összealakult egyéniségében, melyet Teuffel (Gesch. d. röm. Lit.) találóan nevezett ein psychologisches Rätsel-nek, Benne azonban a filozofus és dogmatikus uralkodik, ki éles elmével, mondhatni intuitioval, nem pedig gondos exegesis alapján látja meg ós konstruálja meg a ker. hit tantartalmát s rendszerét, hogy aztán ezt egy született és iskolázott szónoknak teljes apparatusával hirdesse, tanítsa és elfogadtassa benn az egyházban, s kérlelhetetlen dialektikával védelmezze ellenfeleivel szemben. Kora iskolázta ebben. Rövid de találó Sidonius Apollinaris jellemzése: Hieronymus interpres, dialecticus Augustinus. (Epist. 9, 2.) Ő nem született exegetának. Az ő egyénisége nem tud simulni a magyarázandó ') Hieronymus is igen élesen cáfolja Aug. kifogásait a 76. levélben. A többi között igy szól: Et si me, ut dicis, in novi Testament! emendatione suscipis, exponísque caussam, cur suscipias, quia plurimi linguae Graecae habentes scientiam de meo possint opere judicare: eamdem integritatem debueras etiam in veteri credere Testamento, quod non nostra confinximus, sed ut apud Hebraeos invenimus, divina transtulimus, Sicubi dubitas, Hebraeös interroga. s) Itt u. i. a 7. caputban Arnos 6. fejezetére hivatkozik, non autem secundum septuaginta interpretes, qui etiam ipsi divino spiritu interpretati ob hoc aliter videntur nonnulla dixisse, ut ad spiritalem sensum scrutandum magis admoneretur lectoris intentio, (unde etiam obscuriora nonnulla, quia magis tropica, sunt eorum) sed sicut ex Hebraeo in Latinum eloquium presbytero Hieronymo utriusque linguae perito interpretante translata sunt.
