Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével

176 Marton Lajos. szülők tisztelése, 4. csapás a kutyalégy. Kutyaszokás a szülőket nem ismerni. Méltán születnek a kutyakölykök is vakon. 5. par. ne paráználkodjál, 5. csapás: halál az egiptomiak barmaira. A parázna ember barommá aljasul; vigyázzon, hogy rá is ne jöjjön e csapás, stb. A 66. sermoban, Máté 11,2. s köv. fölött, érdekesen csavarja el a János kérdésének értelmét. Kellett, mondja, hogy mint olyan tegyen bizonyságot a Kr.-ról, ki maga is gyűjtött tanítványokat. Nem mintha kételkednék, hanem hogy tanítványait, kik őt tartották tekintélynek, a Kr-hoz kapcsolja, azért küldi el őket hozzá, hogy tőle magától hallják meg azt, a mit ő mint praeco hirdetett felőle. Jézus is érettük s nem Jánosért útal tetteire s mondja: Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik. Az ő eltávozásuk után dicsérte Jánost. (Nem épen!) De a 11. vers e szavaiban: qui autem minor est in regno caelorum, maior est illo — szerinte — Kr. magát állítja Jánossal szembe, t. i. minor tempore, maior maiestate Jánosnál. De megengedi, hogy esetleg az angyalokra gondoljunk a mennyben, kik közül a legkisebb is nagyobb Jánosnál. Ez bizony nagyon hibás értelmezés. A 124. sermo (Ján. 5, 2 s köv.) megint szertelen allegorizálásba téved. A víz u. i. a zsidó nép, az öt^ tornác a törvény 5 könyve, a víznek megzavarodása az Úrnak szenvedése, az ebbe való belemerülés a gyógyulás. De szép és tárgyilagos, bár kissé bőbeszédű a Csel. 17, 18. s köv. fölött Karthagóban tartott 150. sermo. Eszmemenetele ez : Elmondja az atheniek kiválóságát tudományban, művészetben. Itt hirdette Pál a megfeszített Krisztust, a görögöknek bolondságot stb. Az eredmény az, hogy a hallgatók három részre oszlanak: gúnyolódókra, kételkedőkre és hívőkre. Szóval a mag különböző talajba esett. Ismerteti az epikureus és stoikus bölcsészetet. A bölcsészek általában különböző utakon, de egy célra törnek: a boldog életre. Erre törekszik a keresztyénség is. Nem véletlen, hogy épen az említett két iskola híveivel akadt össze Pál. Miben keresi az epikureus a boldogságot? — A testi gyönyörben. Hát a stoikus ? A lélek erényében, de csak magára az ember erejére támaszkodik. A keresztyén pedig még Isten erejére is számít a Kr. által. Ezért találja meg a keresztyén, míg a stoikus nem. Szintén gyakorlati célt szolgál s a maga nemében érdekes kísérlet a Speculum, (készült 427 táján) melynek természetét s rendeltetését maga a praefatio magyarázza. A bibliában némely dolgokat csak tudni ós hinni kell, másokat meg is tartani. Ezek a valláserkölcsi életre tartozó parancsok, tilalmak, melyeket a specialis zsidó vonatkozásúak elhagyásával összegyűjtött az egész bibliából, könyvek szerint, hogy ez összeállításban, mintegy tükörben nézze magát a