Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével

172 Marton Lajos. dogmatikus, kinek egész rendszere tulaj donkép e két levélen sarkallik. Végül még egy tudományos természetű munkáját kell itt röviden ismertetnünk, mely bennünket annál inkább érdekel, mivel ez az egyetlen műve, mely isagogikai körben mozog, isagogikai thémát is fejteget, bár apologetikus szempontból, azokkal szemben t. i., kik az evangéliumok eltéréseit kifogásolják. Ez a De consensu evangelistarum 4 könyvben, 400 tájáról. Az evangelium — mondja — a szentírás legfontosabb része. Ebben van a törvénynek és a prófétáknak beteljesedése. Első hirdetői és meglrói az apostolok voltak, kik nemcsak azt ismerték, a minek szem- és fültanúi voltak, hanem Jézus korábbi élettörténetének is utánajártak. Ezek közül kettő írt evangéliumot: Máté és János. A másik kettő: Márk ós Lukács nem volt tanítvány, de az apostolok követője s így a mit ezektől hallottak, a Szentlélek segélyével hitelesen irták meg. A többi ily tárgyú munka nem érdemel hitelt. A négy evangelista abban a sorrendben írt, melyben a kánonban vannak, bár az apostolok: Máté ós János előbb szerezték evangéliumi ismereteiket. De a Szentléleknek tetszett így, hogy a szemtanúk mintegy közre vegyék és igazolják az apostoli tanítványokat. Mindnyájan görögül írtak, csak Máté héberül. Mindegyik ismerte előzőjét s nem mellőzte ignorálással, bár mindegyiknek saját előadási rendje van, hanem a kapott inspiratio szerint hozzáadta saját munkájának nem felesleges közreműködését. Máté a királyi törzs szerint adja elő az Úr incarnatióját — és sok tettét s beszédét az emberek jelen élete szerint. Marcus eum subsecutus, tamquam pedissequus et breviator eius videtur. Mert míg csupán Jánossal egyezőleg semmit sem mond, csupán maga igen keveset, csupán Lukácscsal egyezőleg nem sokat, addig Mátéval egyezőleg, akár ott, hol ez egymagában áll, akár ott, hol a többivel egyezik, igen sokat ós sokszor csaknem ugyanazon szavakkal. Lukács inkább az Úr papi törzse ós méltósága iránt érdeklődik. Még Dávidra sem királyi családfán át vezeti fel Jézus genealógiáját, mint Máté. Lukácsnak nem volt olyan kivonatolója, mint Máténak Márk. Ε három evangelista abban teljesen megegyezik, hogy mindhárman Jézus humanitását domborítják ki, János pedig a divinitását, az Igének kezdetben Istennél lételét, majd incarnatióját s köztünk lakozását. Az első három az Úrnak ama tetteit és mondásait adja, melyek a jelen élet erkölcsének_ képzésére legnagyobb hatással bírnak, János pedig az Úr tettei közül sokkal kevesebbet beszél el, de mondásait, különösen a melyek a trinitas egységére és az örök élet boldogságára tartoznak, annál részletesebben. Az Apok. 4, 7-ben a négy evangélistát