Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. J63 nek. (3—10. vers.) Az első 7 tökéletessé tesz a bennük foglalt, sorban következő erények által: timor Dei, pietas, scientia, fortitudo, consilium, intellectus, sapientia. Itt is kiderül, mondja, hogy a timor Dei a sapientia kezdete. A 8-ik sententia megdicsőít, vagyis azt mutatja, hogy a fentebbi sorozaton áthaladva jutunk fokozatosan a tökéletességre és végül a megdicsőülésre. A jutalom a fokozatokon különfélekép nevezve tulajdonképen mindig csak egy: a mennyeknek országa. Helyes észrevétel, csak az előbbi kategóriáknak párhuzamba állítása (a makarismusok és erények közt) mesterkélt. A 17. s köv. versek magyarázata méltó az előbbihez. A 17. v. sententiájában kettős értelem van. Mert a ki ezt mondja: Nem jöttem eltörölni a törvényt, hanem betölteni, vagy annak hozzáadásával érti, a mi kevésbbé van meg benne, vagy annak megtevésóvel, a mi benne van. Vizsgáljuk először az előbbi szempontból 1) A ki hozzáadja a törvényhez azt, a mi kevésbbé van meg benne, az egyáltalában nem törli el, a mit talál, hanem inkább a kiegészítés által megerősíti. Ezért hangsúlyozza a 18. v. oly erős kifejezéssel a törvény tökéletességét, melyből a legkisebb parancsolatok megszegése is legkisebbé tesz, sőt talán nem is enged helyet az Isten országában, hol csak azok lehetnek nagyok, kik mind betöltik, nemcsak azokat, a mik a törvényben vannak; hanem azokat is, a miket az Úr ad hozzájuk. Ez az a nagyobb igazság, melylyel az írástudók és farizeusok nem bírnak, melynek lényegét a köv. versek merítik ki. Kisebb, de már mégis valami foka az igazságnak: nem ölni; nagyobb: nem is haragudni ok nélkül 2) A farizeusok igazsága szerint csak a ki öl, az méltó az ítéletre, itt pedig már az is, a ki haragszik. De ebben is kisebb bűn magában haragudni az embernek, mint ráchát mondani a felebarátra; kisebb bűn] ráchát mondani, mint bolondnak nevezni valakit. Ε három foknak megfelelő a büntetés is: judicium, hol még lehetséges a védekezés, concilium, hol a bírák már maguk közt tárgyalnak a büntetés felől, a gyehenna, hol már vógrehajtatik a büntetés. A 22. v. három tételébe mindenütt beleértendők a kellő helyen azok a szavak is, melyek nincsenek külön kitéve. Az első tétel teljes, a ') Az utóbbi szempontot itt nem is hozza többé elő és mégis végeredményében tulajdonképen ide jut. Ez a megkülönböztetés itt felesleges is, mert hiszen Jézus nem hozzáadni akart a törvényhez, hanem mélységeit kifejteni, a tettekről, mint okozatokról az érzületre, mint okra való visszamenés által. 2) A Retract I. 19-ben megjegyzi, hogy a sine caussa hozzáadás — mint észrevette — a görög codexban nincs meg. íme a bizonyság a kritikai kiadások igazsága mellett. A Receptusban megvan az (ίχη. —- Jellemző azonban, hogy azért a rá épített okoskodást nem adja fel, mert „idem ipse est sensus. Illud enim diximus intuendum, quid sit irasci fratri suo, quoniam non fratri irascitur, qui peccato fratris irascitur. Qui ergo fratri, non peccato irascitur, sine caussa irascitur."
