Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
164 Mar ton Lajos. ságával szemben s hálája a mégis reá áradó isteni kegyelemőrt. Ezt minden vallás hive utána mondhatja. A 23-ik (nála 22.) zsoltárban 1) az ekklesia szól Krisztusnak, mint pásztorának, ki a keresztség megelevenítő vizére viszi nyáját s az ő igazságának keskeny útján vezérli stb. A 74. (nála 73.) zs. feliratához: Intellectus Asaph (= συνέσεως τω Άσάψ LXX.) ismét bővebb magyarázatot ad. Asaph szerinte = congregatio, görögül synagoga. (Tulajdonképen pedig a szó gyűjtőt jelent, mint személynév pedig tizenkét zsoltár szerzőjét. A maskíl pedig egy zsoltárfaj, valószínűleg elmélkedő ének, több zsoltár címe.) Mit értett meg az a synagoga? Azt, hogy a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és igazság pedig Jézus Kr. által lett; (Ján. 1, , 7.) a kegyelem, mivel szeretet által tölti be, a mit a betű parancsol; az igazság, mivel megadatik, a mi igértetett. Ezt értette meg az az ^Asaph, vagy, mint még bővebben kifejti, megértette a Ó. T. mulandó voltát s a zsidók eljárásának helytelenségét, kik a mulandó dolgokhoz ragaszkodván, megölték azokért az ég királyát. A zsidók azért ölték meg Jézust, mert féltek, hogy ha elbocsátják, eljönnek a rómaiak és elpusztítják a várost. (Ján. 11, 4 8.) Es mőgis eljöttek, sőt épen ezért jöttek el és elpusztították nemcsak a földi javakat, hanem az azokat féltő zsidókat is. Ezt siratja Asaph órtelme és megkülönbözteti a földi dolgokat a mennyeiektől, az Ó. T.-ot az U. T.-tól. Ebben nagyjában már e zsoltár magyarázatát is megadja s nekünk ez most elég. Az alábbi részletes [interpretatiót mellőzhetjük. Ebben rámutat arra, hogy ezek a pogányok, kik Isten akaratából feldúlták a várost, épen azon az ünnepen, melyen azelőtt a zsidók megfeszítették Krisztust, ma már megismerték a Krisztust s meghódoltak a keresztfa előtt. — Csak annyit kell megjegyeznünk, hogy e zsoltár nem a Kr. u. 70-ben bekövetkezett pusztulást jövendöli és jelenti meg, hanem az Antiochus Epiphanes alatt történt borzalmakon kesereg, vagyis makkabeusi zsoltár. A De sermone Domini in monte secundum Matthaeum (2 k. 393 tájáról) cz. munkájával már újtestamentumi körbe lépünk, és pedig a legszebb pontra. A hegy — mondja Aug. — az igazság nagyobb parancsait jelöli a mennyeknek országáért, szemben a zsidóknak ugyanazon Istentől, de csak földi országért adott kisebbekkel. Itt kedvünk volna azt kérdezni, hogy hát a Lukács parallel helyén említett sík föld mit jelent. — Egyébként a makarismosokat tárgyilagosan és ügyesen magyarázza s a végén összefoglalja. Összesen 8 sententiát képez') Már Cassiodornál megmagyaráztuk e különbözés okát a zsoltárok számozásában.
