Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Könyvismertetés

160 Könyvismertetés. 160 alakját szektafőnöknek nevezni nagy lelki kevélységre vallódolog. Tessék elhinni az a lesajnált baptista egyház, sőt a kigúnyolt üdvhadserege is nagyon, de nagyon sokat tssz Istenországának terjesztése érdekében, és tudatlan vagy legalább is nagyon kevély ember az, aki begubozva magát a maga „Wahrheits momentumokon* alapuló finom, sovány „Weltanschauungjába", mindenekről úgy alkotja meg a maga kicsinyes véleményét, hogy ezek mind csak száj hősködő „Uram, Uram"-kodó játékot cselekesznek. A mi már a prédikációk alakját, nyelvezetét illeti, ajánlom a szerzőnek, hogy a lényeg mellett az alakra nagyobb súlyt helyezzen, hibája általában a túlhalmozottság, bőbeszédűség. Jelzői sokszor ízléstelenek. Én általában úgy találom, hogy nem ártott volna, ha a szerző még vár és nem siet a beszédek kiadásával. A lényeget megtalálta, ítéletem szerint hivő lelke azt jól megragadta, beszédeiből, bár mit mondjanak is róluk, az evangyélium ereje és hatalma szól felénk, de miért úgy sietni, miért nem hánytorgatta meg ezeket lelkében tovább is, mielőtt kézreadta őket? A mi a kötet elején lévő önvallomást, „damaskusi utat" illeti, én nem gúnyolom ki őt, hogy ezt adta, ebből és az egész kötetből én nem azt az egyéniséget éreztem ki, aki erre reászolgált volna. Ez az ifjú ember nagyon, de nagyon komolyan fogja fel hivatását és hogy miért, azt megérteti velünk amaz önvallomás. De szabad legyen figyelmeztetnem őt valamire. Voltak olyanok, akik feltárták mások előtt azt az egy „szót", amely gondolkodásukat, érzelmeiket egész életüket megváltoztatta, de voltak olyanok is, akik ezt az egy „szót", amely lelkükbe vágódott, soha senkinek el nem mondották. Kár, hogy nem az utóbbi módszert választotta! Egyébként én nem tartom oly nagy szerencsétlenségnek ha az igért második kötet a jelzett időre, a Kálvin jubileumára megjelenik. A protestantismus nevében és égise alatt az emberek már sok játékot űztek „a keresztyénség lényegével." A reformátorok pedig azt nagyon jól megértették és meg akarták értetni másokkal is, hogy az nem egyéb, mint Krisztus, aki világosságot és szabadságot hozott nekünk. De ők nem játszottak jelszavakkal. Ε kötetnek szerzője sem játszik. De még kell növekednie a kegyelemben és a megismerésben 1 B. Pap István