Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Lapszemle

152 Lapszemle. egyházi életnek egyes kérdéseit, főkép a lelkészi tanszabadság kérdését. Glatz, debruni lelkész egy rövid, de tartalmas cikkben az ősvallás kérdését rejtegeti és az ősvallást, szemben a tisztán evolutionistikus felfogásokkal, Müller Miksa nyomán bizonyos „relativ monotheismusban" keresi, melyben nemcsak a magasabb vallási fejlődésnek, hanem a polytheismus kifejlődésének lehetőségei benne rejlettek; egyszersmind felmutatja ezen hypothetikus ősvallásnak főbb nyomait egyes történeti vallásokban. Bauch, hallei egyetemi magántanár szigorúan módszeres, de kissé formalistikus és nehézkes cikke a „szellemi kultúra fogalmát" igyekszik tisztázni. Figyelmet érdemel ez a meghatározása : Mig a természet az a lét, mely általános törvények szerint pusztán mechanikailag van meghatározva (Kant), addig a kultúra az a lét, mely általános törvények szerint célszerűen van meghatározva, a cél alatt értve a céloknak azt az egész rendszerét, mely a kulturemberiség előtt mint megvalósítandó eszmény és feladat áll. A szellemi kultúra fogalmában egyenlő súlyt helyez az értelmi, ethikai és aesthetikai képzésre, a jellemnek sokoldalú és egységes fejlesztésére. Hiányúl kell felrónunk, hogy e vallás jelentőségét a szellemi kultúrára, nézve nem tárgyalja, hanem a helyett Wobberminre utal. (W. Der christliche Gottesglaube in seinem Verhältnis zur heutigen Philosophie und Naturwissenschaft 2. kiadás 1907). A 3. számban mindenekelőtt Troeltsch, heidelbergi tanár, az ú. n. vallástörténelmi iskola feje, vallástörténelmi, lélektani és ismeretelméleti alapon vizsgálja a hit fogalmát, ismeretelméleti értékét, a tudományos megismeréshez való viszonyát és végül reá mutat a hivő és a tudományos irányzatoknak ingalengésszerű váltakozására a különböző korszakokban. Troeltsch ezen fejtegetéseiben is jellegzetesen jut kifejezésre az ő általános theologiai positiója, melynek sajátsága tulajdonképen a tisztán immanens fejlődési tényezőket elismerő modern evolutionismus minden következményeinek és postulatumainak a keresztyénségre való korlátlan és tartózkodásnélküli alkalmazásában áll, — sajátságos positio nem általában, hanem inkább csak mint keresztyén theologiai positio. Ε szerint a hit az isteni kijelentésben való hit ugyan, de maga az isteni kijelentés nem más, mint a hitnek az a hatványozott ereje, mely a nagy vallásos geniusok, herosok személyiségéből mint gyűjtő és gyújtópontokból kisugárzik. Maga ez a hit mindenkor, még a legmagasabb fokon is, szükségképen mythikus, symbolikus alakban fejezi ki magát s a theologia nem egyéb, mint a naiv vallásos mythosnak a tudomány általános fogalmaival való összekötése, melynek jogosultsága lényegileg abban áll, hogy a világnak és életnek utolsó nagy problémáival szemben, bármily exact tudományos alapon indulunk is el, csak a hitszerű meggyőződés alakjában tudunk határozott állást foglalni és e legfőbb problémákról álta-